egy párszor már körbebicikliztem az új fürdőnket, s a megnyitón már felfedezett s bejárt főépületen kívül, a mellékeken is el-elgyönyörködtem, csak nem értettem , minek..., mi, van-e funkciójuk, azon túl, hogy gyönyörködtetnek, megfordult a fejemben hogy ha még diákszínpadom lenne pl, milyen…

Az Irók boltjába lépve rögtön Updike ötlött a szemembe. Nocsak. Új könyve?! novelláskötet: Apám könnyei címmel. A Kentaur óta kerestem már "ezt" a könyvet, ez megint "az én Updikom", rögtön láttam, most itt e posthumus könyvbe lapozva... Költői, nosztalgikus, érzékeny, szívhez szóló... és…

a Metro ujságot  már épp otthagytam az IC ülésen, leszállás közben, miután úgy véltem, átfutottam a fontosabb cikkeket, sőt, az idétlen (gusztustalanrajzú keresztrejtvényt is megfejtettem) - amikor, az első oldalon, egy színes fotón, megakadt a szemem: ősz, szép, ünnepelt, színpadon álló, embereket…