nem bírom az aluljárókat (van bennük valami al-világi, persze), sokszor már a lépcsők közelében is a szerencsétlen hajléktalanok megkörnyékeznek, nem bírok nekik adni (mert adhatsz-é mindenik szűkölködőnek?!), de nemadni se, legalább egy megértő pillantást, ami miatt persze mindig reményeket…

Leszállva a távolsági buszról Szegeden, valami nagyon erős,szélesen kitartó dalolás tölti be a nyüzsgő teret, a helyközi buszmegállóba érve látom a forrását, egy idősebb nő ül a padon - azon, amin korábban, még télvíz idején, szegény, rongyokba bugyolált hajléktalan férfi rostokolt - ez a nő nagyon…

"ez a világ teljesen megbolondult" - fakadok ki,  a tévét nézve, már nem is tudom min, kin - mindegy is..., efféle kifakadásokra percenként van ok azért az én születésemkor , gyerekkoromban még nem volt ilyen! - mondom hatvanvalahányévesen huszonéves lyányomnak, aki csak néz rám, én is elhallgatok,…