a múzeumok éjszakája egész vastag füzetet tölt meg programjaival, elolvasni is sok... s bár buszok közlekednek ez alkalommal az egyes helyszínek közt, egyben is annyi a program, hogy hosszas tanakodás-válogatás után (esélyes volt még a Ludwig Múzeum a meztelen férfiakkal, a Nemzeti Múzeum…

a meghivó után másnap újra küldött email kísérőlevélben az áll, hogy akár egy előadást is meghallgathatunk a konferencián (akár mindet -csak jöjjünk.) Én közbülső megoldásként választottam azt a néhányat, de ez jóval több volt a felénél is... (És be se fértem a múzeum kis, eddig a (földink) Galamb…

a klubrádió új, zenés-irodalmi műsorának ez a címe, és első vendégük lányom :"Turi Tímea irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, költő és édesanya"...ahogy a műsorban titulálták... legújabb (a " jönnek az összes férfiak" című kötete utáni) verseiből olvasott fel, kedvenc zenéit hallgathattuk, és…

a makói múzeumkertben idézte fel Bogoly József Ágoston irodalom- és művelődéstörténész azt a jelentős napot, amikor 100 évvel ezelőtt Juhász Gyula Makóra érkezett, a gimnáziumba , tanítani. Mintha "haza" került volna - de ez nem a gimnáziumra és a tanításra vonatkozott, inkább a költőre, az…

kedvenc filmem (színésznőm) és kedvenc költő/lányom, kedvenc (művész)mozim kávézójában: az Odeon (Undergraund)ban.. hát szédülési rohamok, utazási fóbiák, s egyéb gátló tényezők ide vagy oda, csak berobogtam (némi túlzással kopásaimhoz és imbolygásaimhoz képest, de mégis csak, és időben) a kávézóba,…

"...mindjárt..., csak előbb össze kell szedni magamat" - mondja Béres Ilona mint Szkalla-lány a Thália Stúdió pódiumának a padlójáról a másik Szkalla-lánynak, Tordai Terinek, aki  -nevetésük közepette - épp most közölte, a tolokocsijából, hogy "összecsinálta magát"... Béres Ilona (Erzsi) nehézkesen…

amúgy is olyan Makón a  Makovecz féle Hagymaházunk (ami valójában Művelődési ház, de aminek a helyén áll, annak is hagymaház volt a neve, eredetileg tán a funkciója is némiképp) - mint valami székesegyház, hatalmas méreteivel, oszlopaival, a négy üvegkupolájával... de most tényleg, mintha egy…

hát ez valami nagyszerű! az első pillanattól, érezni , hogy Örkény világába lépsz (bár újabban ehhez nem kell a kiállítására menni,  - elég járkálni a világunkban...) az a bizonyos felszólítás, hogy álljunk terpeszbe és nézzük mélytartásból a világot , fordítva.. teljesen feleslegesnek bizonyul -…

egy hosszú, pirosra festett padon, műfüvön, a pad alatt teásibrikekkel 5 fekete nadrágkosztűmbe öltözött (színész)nő a Thália szinház kisszínpadán, még nem kezdődött el az előadás, csak kvázi, mert mikor el is kezdődik, ez is egy minthaelőadás, de roppant lenyűgöző, s mi több érdekes! a Nyugat nagy…

ahogy eljöttem tőlük, szinte, unokám hasra fordult, egyetlen lendületből (aztán már nem olyan jó az neki - hason, de forogni nagyon szeret... és ezt szorgalmasan teszi is, gondolom, az anyukája meg vissza... jó játék lehet...) egyébként meg ilyen babakönyvféléket lapoz, az is nagyon érdekli, még nem…