betervezett hajmosásom közben adták le este a filmet, az Oldás és kötést -Domján Edit, Latinovits, ez a két tiszta arc nézett egyszer csak rám, azaz inkább egymásra a 21. századi  képernyőmről... a 60-as évek elejéből... nem tudtam a filmet úgy végignézni, ahogy illett volna, (igaz, már sokadszor)…

a fővárosba felszabadulván régi beidegződés szerint -újra- falom a programokat vidéken nyugalom van, sivárság (azért  szerényebb programok is!), a fővárosban zaklatottság, piszok, káosz, és  sok (kultúr)program. A vízfejű ország metafora még mindig jogos. Sőt. Hallok egy tetszetős filmreklámot…

kedvenc filmem (színésznőm) és kedvenc költő/lányom, kedvenc (művész)mozim kávézójában: az Odeon (Undergraund)ban.. hát szédülési rohamok, utazási fóbiák, s egyéb gátló tényezők ide vagy oda, csak berobogtam (némi túlzással kopásaimhoz és imbolygásaimhoz képest, de mégis csak, és időben) a kávézóba,…

ahogy eljöttem tőlük, szinte, unokám hasra fordult, egyetlen lendületből (aztán már nem olyan jó az neki - hason, de forogni nagyon szeret... és ezt szorgalmasan teszi is, gondolom, az anyukája meg vissza... jó játék lehet...) egyébként meg ilyen babakönyvféléket lapoz, az is nagyon érdekli, még nem…

úgy hozta a véletlen, hogy két filmet is láttam gyors egymásutánban, ami a fiatalok (véletlen épp házaspárok) és öregek (egy-egy szülő) közti kapcsolatról (ellentétességéről, feszültségéről) szólt. Egész más karakterű, jellegű, hangulatú filmek, de mégis. Az közös volt bennük, hogy nem értik egymást…

már a plakát is döbbenet! Jean-Louis Trintignant az "Előzés" ifjonca , (aki akkoriban egy az egyben hasonlított az én krakkowi, egyetemi szerelmemre..) és a későbbi Egy férfi és egy nő... "FÉRFI" főhőse, most (megöregedve) egy öregembert alakít, egy idős házaspárból a férjet, aki riadt tekintettel…

fekete-fehér magyar film, ("Zöldár"), régi, 65-beli, de még régebben játszódik,  50-es évek elején, svájci sapka, Sztálin kép, elvtársozás, egymás figyelése, kioktatása, mindenki szerepet játszik, vagy ha nem, annál rosszabb, nyomasztó, sivár, és mégis... a miénk... volt. (s most mi van helyette? a…

a Duna tévén fekete-fehér régi film megy... "menet közben" jövök rá, miután Latabár Kálmánt, Básti Lajost, Somlay Artúrt felismerem a szereplők közt, hogy ez az a film: a "Hazugság nélkül", amiben a nagybátyám (Gonda László) is játszik, egy táncos tánctanárt alakít, táncol is a filmben (meg énekel),…

Azt mondták, hogy komoly darab lesz, és milyen jókat kuncogtunk ....! - hallom mellettem a Hagymaház Esőember eldőadásáról kijövet, valakitől, miközben én még kicsit szipogok... De tényleg, azt hiszem én is nevettem is, nem egyszer, de azért a könnyes meghatottság az, amit magammal hoztam. Az a…

az "Egy angyal önéletrajzai" c. könyv fülszövegében rögtön megragadott egy adat, személyes érintettség okán: "A másik életrajz főszereplője az 1943- ban született Józsa Berta:" mert hogy én is 1943-ban születtem! Aztán, már a könyv vége felé, ("A pusztulás szép harmóniái" c. fejezetben)  minden…