erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

2023-am

2024. január 14. - gond/ol/a

Előre is elnézést a maratoni hosszúságért, mentségem, hogy fejezetenként irtam, s igy nőtt meg... de nem kötelező elolvasni, de már iderakom egybe, ha megvan :)

fura év volt ez is...

jól jönne már egy normális, de mindig annak örülhetünk, ami van, és addig örüljünk, amig van, (legalábbis - hagyjuk a királyi többest- számomra)mert az se lesz örökké...már ennek vannak jelei

a háziorvosom minden panaszomra mindig azt mondja a korom miatt  van, ami előrehaladott, hát nem kétség, már 80, de ismerek egy háziorvost Pesten (lányom apósáé történetesen) ajki 100 évesen is praktizál! én is őt választanám...

 

AKIK ELMENTEK

 

nem kéne a halálról irnom folyton, mondja 90 éves  unokanővérem... de mindig újrakezdem

mert az élet is...

 

Dégi kollega

de jókat beszélgettünk a gimiben, mindig mosolygott,,,a 90. szülinapján is még...

Morcsányi , 

lányom volt s szeretett főnöke filmsztárként nem szerettem  - az orosz irodalom kiváló ismerője (Csehov!), dramaturg

T G M 

a filozófus , aki egyszer az Oktogonnál, nyakában gyerekével, kezitcsokolommal ,rámköszönt...

Dunai Tamás ,

aki eredetileg bölcsészből lett szinész, s aki még terelgetett, szerencsére letegezve, a jate maximumában a Mensáros esten..(xx. század)

dr Sánta Sándor, 

akivel szerencsére volt egy jó, kiengesztelő, anyut szeretettel emlegető, félreértéstoldó beszélgetésünk a múzeumban

Topol ,

az örök tejes ember

Baron Sanyika, 

aki többé már nem fog lefotózni sutyiban...

Vágó István, 

akivel egyszer egy beszélgető körbe keveredtem ama szörnyű emlékmú mögött

Szentmiklóssy Csöpi ,

aki legvégül eljött a z érettségi találkozónkra, kedvesen elbúcsúzni mindenkitől

Somlai Klári.

 a későn boldog házas osztálytárs, aki minden matek példát meg tudott oldani okos fejével

Bálint Márta,

 a Hagymaház örökös igazgatója, akivel már nem futok össze jókat beszélgetni

utcasarkokon

Mátó Erzsike,

 örökös, kedves könyvtárigazagató, aki egyszer megmutatta nekem a kertje magnóliáit

Bozsogi Attila örökifjú.

 akinek szerencsére elmentem jubileumi (immár búcsú felolvasására és filmről-koncertjére, elmentem) ő se dicséri már "művészi" fotóimat, s nem faggat ki 10éveskislányként s nem emlegeti, hogy milyen jó kartársnője volt anyukájának az én anyukám

Csomós Mari,

 az egykorú, komoly szépségű szinésznő, aki bár nem volt kedvencem, sajnálom

Vajda Mihály,

 a rendhagyó  filozófus, akivel egyszer együtt álltam sorba mozijegyért a művészmoziban

Kardos Misi 

drága unokaöcsém, aki szép, kicsit szomorkás fiúként él emlékezetben, mikor még Magyarorszságon voltak

Szabó Irma? 

aki talán már 3 éve is, de évtizedekig hiányoltam, barátnőfélé volt a gimiben ...volt

Dávid Katalin,

 kedvenc többmint művtörténészem. akit 80 éves korában áldott meg a pápa..

 

nem szabadna halálról irni, mindig figyelmeztetnek, hogy pesszimista vagyok, negativ...de ezek tények és a születések se ellensúlyozzák igazán... vagy mégis?

a 6. dédunokája születik unokabátyámnak , ki 94 éves....Mazel tov!

 

**

CSALÁDFABŐVÜLÉS 2023ban

 

2023-ban bővült a családfa régiekkel is...

 

s ez nagyon furcsa, megrázó érzés, különösen, amikor az amúgy elkerülhetetlen de idő előtti végállomás a felfoghatatlan botrányos Auschwitz

nyerek egy csomó rokont, s már nem egyet fiatalon el is veszitek.... 

én sokáig abban a tudatban voltam, hogy nagyjából "megúsztuk" a holokausztot apám tragédiájától eltekintve - a rokonságban

de most kiderült, hogy dehogyis..........de mennyire nem!

 

a Löwingerek, nagyapa testvérei keltek életre, meg leszármazottaik, 

A Centropa egy hatalmas életútinterjút csinált a marosvásárhelyi Scheiner  Mesnitz Juliával, az ő nagyapja, az én nagyapám testvére:

László Abert (Löwingerről) magyarositva

Julia kozmetikus, megjárta Auschwitzot, de megmenekült (bár gyereke nem lehetett!) édesanyja odalett! László Ilona!

s testvére L Margit is!

SZERENCSÉRE KÖZVETLEN ROKONSÁGBAN VAN SOK LESZÁRMAZOTT,, akik ma is élnek...

 

nagyapa másik bátyja László Dezső

az ő lányát László Lilit ismertem, a Rózsadombról, hegedűművész (meg is hegedúltetett)

férje dr Bagyó János újságiró, tanár, és kiderült, hogy apám iskolájában tanitott!

 

apu gimista iskolatársával (regényével), is megismerkedhettem: Schönberger Székács István pszichiáter: Egy zsidó polgár gyerekkora

 tanáraival is ismerkedem (magyar tanárja  vihette a Nyugatba, diját is megkapta dr Dénes Lajos, ki Alexander Bernát tanitványa (tehát közsvetve apám is!)

 

A Bak ág is bővült, sokakkal

sajnos Auschwitz végállomással is Pierre Békeffi és Békeffi György festőművész is....

Bak Sándor újságiró, apja Joakim tanitó

Kraus Lili hires zongoraművésznő, szerencsére élő leszármazottakkal! (Amerikában)

Josefa Schlesinger Bak, Szegő leszármazottak, s egy könyve jelent meg most: Szegő Albertnek:  "Mussolini nővérének házában (Olaszo)

 

de a legizgalmasabb a kezdetek: ..u. i. kiderült hogy egyenesági leszármazottai vagyunk (rabbi Bak Hirschen át) a prágai gólemkészitó Maharalnak, aki 12. dédapánk...!

(ez azért is érdekes, mert Gonda ágon is...)bár erről meg nem találtam adatokat a kutatásaimmal de nagybátyám Bécsben emlitette, mikor még nem érdekeltek az ősök

egyébként Bartos Gyulával se találom a meglevő közvetlen kapcsolatot a Bárányokkal, de hiszen a dédapámmal Bárány Salamonnál nem jutottam tovább (csak nevekkel: szülők: Bárány Salamon, Guttmann Leonóra, Bonyhád)

 

 


a Bak-Hőnig rokonságból előbukkant Hőnig Dezső a neves épitész (közkórházak!)

 

Gombó Zsuzsáról is kiderült hogy rokon, egykori Madrichom (és Izraelban is tevékenykedett a Hasomerben , ahova unokám is jár, lám!)

persze unokaöccse is, akivel Makón véletlenül találkoztam!!!

 

(N.Y-ból)

valószinű Gombó részről rokon Baruch Oberlander is, s ezt is még feladat feltárni

Ja, és végre a sok arctalan ősből: egy fotó a Zsidó Múzeumből Bak Ignác dr. és testvéréről  dr Bak Izraelről is elküldte fotóját közvetlenebb leszármazott Surányi András...

 

Papp Róbert ről meg (Bak Hirsch dédunoka, hitk elnök, ügyvéd) kiderül hogy szabadkőműves is volt (akár nagypapa) dr Gonda Jenő

akiről szintén nyertem egy remek fotót ügyvédek tablójáról..(ADT) . s az is kiderült, hogy a makói Kristóffyval küzdött az általános  titkos választójogért (csak neki nincs emléktáblája :)(

***

 

2023 - KULTÚRA

 

 nézzük csak, mit tudok felmutatni (ált, hanyatlásomban)

 

 Hát nagyon keveset olvasok(betudható tán a szemem romlásának is enyhitő körülményként)

Be se fejeztem Müller Pétertől anyja Titkos könyvét...

Az év könyvét megvettem, dedikáltattam is , beszéltem is irójával, de még nemigen mélyedtem bele a Kitelepitettekbe

a Medáliák dijas Kiss Gergely verskötete is felkeltette az érdeklődésem, de csak...

ugyanigy Kováts Laurától a Belső tenger (bár itt vissza is tart valami...)

Schönberger Székács Egy zsidó polgár gyerekkora( apám oszttársa! gyerekkoruk hát azonos!)

szóval ezen változtatni akarok, lehet, hogy meg kéne műteni a hályogot a szememen,s az megoldaná...

 

FILMet is kevesebbet láttam, moziban pláne nem voltam (de ez nem csak az én hibám)

tán csak kétszer: Megfojtott órák, Napoleon (Oppenheimer?)

viszont észrevettem, hogy szivesen nézek vissza jó régi filmeket:

pl Legénylakás, Boleyn lányok, Nagyitás (sokadszor), Anyám és más futóbolondok, Szereelmes biciklisták, Tea Mussolinivel, Párduc, Amarcord, Megvegtés

 

KIÁLLITÁSokra is hézagosabban járok(?)

Szekeres Imre rajzai (Önk)

Lörincz Margit, Ádok Zsanett portréi (ktár)

József Attila makói évei (múzeumi állandó kiállitás)

Fodor Ilda kerámiái (ltár)

Karsai Épitészeti fotók (ltár)

Csontok Dömötör fotókiállitása (ltár)

Nagy Nándor szobrai (ltár)

költők, írók szoborportréi (ktár)

nemezkiállitás (ktár)

Nók (ktár)

Kassainé emlékkiállitása

Kolarovszky rajzok (Hház)

Ádok Zsanett Mesterségek fotói (múzeum)

Petőfi buszkiállitás

Vigh Sándor természeti fotói (ktár)

 

(Még majd irok rendezvényekről is)

 

***

RENDEZVÉNYEK, ELŐADÁSOK, SZINHÁZ, KONCERT

 

 

 

 irodalmi előadás: Arany és Petőfi

                              Hej, proletár

 Marosvidék, Honism összejövetel

  Bene Z novellái

  Múzeumi évkönyv 2023

  Neduca könyve

  Liebmann  Enyedi fotók

 Izraeli úti beszámoló

 Egyiptomi besz,

 Belvedere est - folyóirat bemutastó

 

szház: A tanítónő

           Krimi

           Életrevalók

           Bál a Savoyban

          Szent Péter esernyője

          A gyertyák csonkig égnek

 

koncert

      Kamarazene a Gloriusban

      Palya Bea Egyszál maga

     Petrás ÍMária imadalai

     Szent Efrénm koncert (gör kat)

     zongoranégyes (ref)

     Gajer koncert ( idősek)

     Barokk koncert

     Cantemus adventi

 

Hagymafesztivál: SZentpéteri Csilla, Karamell, Blackbird, 

***

 

EZ-AZ 2023

 

 

 megszűnt valójában is a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk

a Szegedi utcai bolt is, hova ugyan nem nagyon jártam már

egyre nagyobb a drágaság

a menza megújult, de mintha gyengébb lenne a választék, s nincs fél adag

nagyapa Löwinger Miksa iskolája 100 éves!

120 éves a szegedi zsinagóga

volt egy 40, meg egy 50 éves talim

irtam a Marosvidékbe (nagynéném nagyapa kereskedelni iskolájában)

Honismereti naplóba (Békeffy Antal)

a 3. hanukagyertyát én gyújtottam

festmény ajándékom (rólam)

változó egészségi problémák de a háziorvosom mindent a koromra fog

legfőbb  bajom, hogy össze-vissza de túlalszom

interjút készitettek velem mint Strashoffi túlélőről

utazásokat halasztgatom

 

***

LÁNYOM 2023

 biztos nem örül neki, de mióta ő abszolút nem menegeli magát igy én jegyzem :) (ha hevenyészve is)

idén különösen úgy tűnik, csúcson van (a 4. azaz összesen  a gyerekkoriakat is belszámitva )6. kötetével...amitől mindenki odavan (Egyszerre egy beszéljen" (fia  reagálása rá: Jó, jó, de mikor irta ?:)

májusban jelent meg a kötet a Praenél

bemutatója a Margón

Kisprésházban (Bazsányi kérdezte)

Podcastja Nyári Krisztiánnal

Magyar Hang interjú

Sziv Ernő, Grecsó, Simon M külön ajánlásai

interjú HGV-n

interjú Népszavában

ÉSben a kötetről ketten (Domján, Bazsányi)

podcast Indexben

Nők Lapja keresztrejtvényében

Partizán podcast (Petriről)

Molyon elismerések

kulturpara könyvajánlójában

Szombatban a kötetről

Magyar Narancsban interjú

Jelenkor Pécsliten Timivel beszélgetés

Alföldben elemzés Timi kötetéről

Népszava a "kifejezetten élvezetes kötet"ről

a kötet az SZTE polcán

Kulterhu interjú Timivel

Októberi Jelenkor tanulmánya Timi kötetéről

Könyvesházban Lakner a kötetről

Szegedi Jazz kocsma kötetbemutató

Timi a 7. legjobb könyv a Könyvesben (50 kiemeltben)

Tini "az év felfedezettje" 

"Ha ezeket elolvasta nem élt hiába" (a kötetről)

"kapós" a könyv

Ésben interjú és tárcák

releváns publicisztika Literán

podcast is a Literán

 

Könyvheti interjú (Szegő, Kolozsi ) főleg a SZép versekről, amit újólag szerkeszt

Magyar Hangon Szép versek dicsérő kritika

verse Vig szinházban (Szivlapátból)

PNL-t köszöntő persziflázsa

Alföldben is versek,

írodalmi beszélgetések:  Mán E.,  . , Pál Sándor, Krusovszky, Harag Anita, Bognár Péter

Jelenkorban A vers közgazdaságtana

Palya Bea koncerten Rumbachban  fellép szösvegekkel a hanukáról

"Életuttak" c könyvben (mint az "akikre büszkék vagyunk " és Pro Huanitate első helyezés 4 éven át a gimiben"!)

**

UNOKÁM 2023

 

 

 tart még az olvasási "őrület", de kapcsolódott hozzá a társasjáték szenvedély

kungfun fehér öves lett

"Hiányozni fogsz" (nem jössz)

a haja olyan mint a Beatleseknek fénykorukban, de jól áll neki, bár kezdi félre is fésülni...később

purimi szinjátékban remek (több szerepben egyszerre)

hulcát kapott (amim nekem is volt!) (beszédet is ő mondott az avatáson)

nomád táborban idén is

volt a szarvasi táborban is

remek a humora, vág az esze, olyan jókat és elgondolkodtatókat tud mondani - nekem

magától is felhiv (felfedezett a fbon, s neki tetszik is)

újabban érdekli a történelem (is)

kedves verset irt nagyon-nagyon öreg nagyanyjáról :)

a debreceni nemzetközi szavalóversenyen második lett

jártak Prágában, Krakowban (örülök neki - érdekes hogy ezeken a helyeken én is)

de elég sokat kirándulnak, túráznak országon belül is

hirtelen nagy fiú lett, a képeken látom, többek közt plakátokon :)

ja és "persze" ...csupa ötös, tantestületi dicsérettel

****

BUÉK 2024!

 



 

pótszülinap

 mára még a nap is kisütött és már nem volt olyan dermesztő hideg

a tegnap elmaradt desszertet pótolni akartam valamelyik cukiban valamivel, de kiderült, hogy szinte mind zárva. Hiába , még nem kezdődött el mindenhol az év...

de aztán bementem a papcukiba , ettem egy kis gesztenyepürét , 990ftért (majdnem a tegnapi Gundel palacsinta ára), 

 



 

megspékeltem egy állott ásványvizzel. de volt előttem egy kis satnya virág is...bár csillogott

 



 

bementem a postára , hátha előkerült a lányom küldte csomag, de nem...

már otthon voltam, mikor eszembe jutott, megnézem az itteni postaládát, hátha bedobták az értesitést legalább

és mit látok? az ajtó mellett a földön egy kis barna takaros csomagot, hát ez volt lányom ajándéka

 



 

(már második alkalommal ajándék az ajtómnál!:) újabb angyal(postás?)--hozta.. egyik kedvenc irómtól ...azaz lyányomtól

megmelegedett a szivem ebben a hidegben, ami azért már oldódik...

vizitáció(k)

egy hirtelen ötlettel vezérelve (az idei második csúcsmeleg napon) fogtam magam, hogy felmenjek a várba. Persze még a déli csúcsmeleg előtt. És az új évezred fotókiállításának bezárása előtt, ami a Fidelio műsorújság szerint 11-ig tart. (ami még mindig nincs! viszont a kiállítást már múlt hónapban elvitték, miként megtudhattam az információnál, viszont maradtak a francia-magyar impresszionisták, hosszas bolyongásra, nomeg az állandón a Vizitáció!!! (mikor legutóbb voltunk a Galériában, akkor még kislányommal, akkor még nem volt ott)

de még mielőtt a Galériába beléptem volna akadt bőven -természetes, természeti látványosság a Várban... Főleg a ki- azaz lelátás, a Duna mindkét partjára.

alig tudtam betelni vele...

akár már a galéria előtti Tünde:

Nem hiába kapta a "látvány" a világörökség része rangját... minden lépésnél újabb és újabb és szebbnél szebb tájkép tárult elénk. Mármint turisták elé, mert főleg tőlük hemzsegett a térség... Csak azon csodálkoztam kicsit, hogy a sűrű nemzeti szín zászlók mégse tudták az egész (és semleges!) teret - eget beborítani. Maradt egy kis szabad rész még fölöttük... a világból, a világnak...

pedig a művészet is pl nemzetközi... épp arról szól a kiállitás hogy hatottak a francia impresszionisták a magyar korabeli festőkre, (az anyag egy része is külföldről jött: Izraelből, a Jerusalem múzemból.) de az tény, hogy a

Vizitáció is magyar (bár titokzatos)

M. S. mester műve és valóban mestermű!!!

mennyire kirí, magasan, a korabeli barokk, mesterkélt képek sorából. Fenséges magasztos egyszerűségével, tökéletes harmóniájával. Egy csoda! (számomra, az én életemben  többszörösen is, de erről majd talán máskor máshogy..) ...

az impresszionisták közt sokáig bolyongtam, miután a Vizitációban kigyönyörködtem magam... (arra jöttem rá, hogy a kép tulajdonképpen az anyaság apotheozisa... és pl nem a biblia vagy a történeti hűség számít... hiszen egyáltalán nem tűnik ki a 6 hónap eltérés a két 2 "kismama": Erzsébet és Mária közt... sőt, a festményen, mintha az Erzsébetet "vizitáló" Mária áldott állapota tűnne előrehaladottabbnak...)

A restaurált festmény üvegbura alatt volt védve, de a teremőrök nem nagyon éberen őrizték, úgyhogy suttyomban leloptam egy fotót róla (pssszzzzt) .

Jót bóklásztam az impresszionisták (posztimpresszionisták) közt is... ( Renoir rózsái vázában

anyu piac után lefestett csokraira emlékeztettek! A festmény: nagymama unokával is rá,

pl arra a fotóra, ahol lányommal-unokájával egy asztalnál valamelyik régi karácsonyon...

ez a Rippl Rónai meg egyenesen lenyűgözött, még mielőtt e címet olvastam volna...

egyértelmű volt, és empátiával éreztem át: amikor az ember már csak  az emlékeiből él... (a festő édesanyja!)

(a festményekről  a kijáratnál levő katalógusból fotóztam már)

Visszafelé mint egy szenvedélyes hegymászó sem tudtam ellenállni újabb és újabb látványoknak

érdekes színfolt volt a magyar íjakkal íjászkodni tanuló fekete kislányok igyekezete...

mondom, a nemzeti is úgy jó, ha nemzetközi is...

de bár tudnám, hogy hol vannak a magyarok, alig halottam magyar szót...

lányom hívott, várt volna,  unokámmal, de olyan fáradt és felforrt voltam, és annyira eltelt az idő, hogy az ő vizitálásuk elmaradt, (szerencsére csak másnapra...) mert azért festmények, tájképi, városképi gyönyörűséges látványok, várépületek ide-oda, unokám vizitálásánál nincs nagyobb élményem mostanság. A legkedvesebb "műalkotások" is azok a fotók, amiket róla és anyjáról (lányomról) csinálhatok. Mit tagadjam. Az a gondolat is másnap reggel ötlött az agyamba első gondolatként, hogy M. S. mester vizitációja az anyaság apotheózisa.

ennél többet nem mondhatunk. ha ő se. mert ennél nincs is nagyobb tanulság.

kettős képek

a Mai Manó házban érdekes kiállítás... Budapestről...akkor és most...

Klösz György 1900 – Lugosi Lugo László 2000
BUDAPEST REMAKE

régi fotók és újak, ugyanarról a városrészletről, ugyanabból a beállításból - röpke 100 év különbséggel

és döbbenet, hogy szinte 100 éve, az én apukám is, akkori kisfiú, itt mehetett felfele...

és döbbenet, hogy szinte csak az a különbség a képek közt (is), hogy a régi fekete-fehér, a mostani színes

A Mai Manó szecessziós épületében, a csigalépcsőkön felfelé menve, a díszes ablakokat, stukkós falakat nézve, nem tudtam nem gondolni arra, hogy szinte 100 éve az én apukám is itt mehetett fel, az anyukájával (az én nagymamámmal) - láthatta ezt a szép színes ablaksort(?):

hiszen itt készült

az a karikás fotója, amit olyan nagy becsben is tartok (bár nem is olyan rég fedeztem fel (újra) a Mai Manó műterem emblémáját rajta)

s vajon ez az angyalka a falon ott volt-e akkor is?

tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban
.
...

Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -talán most senki sincs.

nem védhette meg őt se ...jutnak eszembe a tragédiájukban sorstárs Radnóti sorai:

 

a falakon az Opera...így nézhetett ki amikor apám egyetemistaként a kórusában énekelt...

meg az Andrássy út maga, ahol szerettek sétálni az öccsével, a nagybátyámmal...az Andrássy úton, amiről szóló könyvet épp az előbb vettem meg az Irók boltjában, ami egykor a Japán cukrászda volt, és épp erről is szó van benne, arra a Rónai Mihály András irásra utalással, ami Nyári emlék cimmel jelent meg a Szerelmem Budapest c. kötetben, (2007-ben, Fekete Sas Kiadó - nem tudtam megtalálni a könyvet már, keresem!) de eredetileg 1969-ben a Tükörben - karácsonyi számában, "Nyári emlékként" igen, arról a nyárról amit Portorozsban, a tengerparton  töltöttünk   - én nagybátyámék meghívására -, akiről szól a cikk, a tengerparti fotója is ott van, a Japán kávéházból ismerte (fel) Rónai Mihály András, ott, a tengerparton....és ennek kapcsán rajzolta le közös emlékidézésből  a Japán kávéház törzsvendégeinek helyét, ami az Andrássy útról szóló könyvben is szerepel...

és itt a falon a Zserbo is, ahol voltunk egy délután..., mikor Bécsből idelátogattak nagybátyámék, pár napra, és ahonnan küldetett már Ausztráliából, évek múlva, a kislányomnak (meg nekem) két fadoboz csokoládét...(rajta a Zserbo szóval)

Pedig már a 60-as évek végén is mondta, ez már nem az ő Budapestje... mikor még csak Bécsből látogatott haza...  beutazva a világot, egész életében visszavágyhatott az ő Budapestjére (ha magának se mindig vallotta be...)... Most vajon mit szólna hozzá?...

Már semmit, ő se... az épületek túlélnek bennünket... (nem csak Örkény pöcke), bár emlékük itt marad.. belengi a helye(i)ket..., még a fotók lenyomatán is...

És a másik kiállítás a jelen (folyamatos) (fiatal alkotók fotói a közelmúltból)......de itt is azért leginkább az az anyag köt le, ami egy talált, régi családi fotóalbumból lett összeállítva, utólag felfedezett szinkronitásokkal, és találok én is egy ilyest: valaki egy fa tetején ül

és jut eszembe az én kedvenc diófámra mászó képem, diákkoromból... a régi-régi udvaron...

és annak a kertnek a zöldje, ahova menekültek  a fotós és családja, a meztelen kisgyerek, a locsolóval... Picit felüdít , ebben a csúcshőségben...

ahova - tanácsoltam is, már ne jöjjenek ki lányomék, a kisbabával, a belvárosi kőrengetegbe, ebben a forróságban

inkább én vettem meg az Irók Boltjában lányomnak azt a folyóiratot, amit ő is akart. Benne vagy? kérdeztem- hát igen, de most, ebben nem úgy mint szokott - saját szöveggel, hanem róla írtak egy novellában... (egyszer nekem is megígérték...valakire  -mint mondta - nagy hatással voltam...de nem fogok magamra ismerni - tette hozzá. Hát nem. Már magam se. Még jó, hogy vannak fotók. Kedvenc műfajom. Sose hazudik. (ami az irodalmi fikciókról már nem mondható el. Talán ezért se le(he)ttem igazi író (legfeljebb tudósító krónikás)... mert ettől nem tudtam elvonatkoztatni... a szolgai valósághűség és a kikerülhetetlen fikció anomáliájától)

de miért is olyan fontos saját nyomokat is hagyni...? miért csak az tesz fontossá valamit, amiben valamiképp mi is benne vagyunk... s bennünket is, ha...?!

(és miért is volt olyan fontos megírni végre ezt a bejegyzést is... hogy ne múljon el teljesen nyomtalanul az a forró délután, amikor először mértek sose tapasztalt hőséget Budapesten... s amikor azon a régi Budapesten is jártam, s nem csak egyedül... hanem az emlékekkel.)

de hát mi is lenne az értelme ennek az egésznek, ha nem hagyunk valami nyomot a világban..

Hankiss létösszegzőjét olvastam...

Hankiss elemér "létösszegző" könyvet írt... (nem nem verset...:)

végigélveztem , szinte társszerzőként, vagy hogy mondjam szerényebben, az azonos olvasmányok, és időnk jelentős , több évtizedes egybeesése (ha pár évvel előbb is kezdte.. )...talán magyarázza ezt a sok  egybeesést,  hogy sokszor oldalakkal előbb, de ugyanarra a következtetésre jutottam, már előre, olyan is volt, hogy a következő mondatban olvastam, ami bennem az előző közben "ugrott be- még mielőtt olvastam volna...

kicsit fél, hogy lehangol, mert nem tud csak derűt felmutatni

ugyan, nem vagyunk gyerekek, tudjuk, hogy nem fáklyásmenet az élet, különösen a vége felé...

és azt is, hogy rajtunk múlik, hogy van -e , aduk-e neki értelmet és mit...

de szükségszerűn várható a hanyatlás(unk)

 

 

eredetileg 2013. julius 31-én irtam

kötés és kötés

betervezett hajmosásom közben adták le este a filmet, az Oldás és kötést -Domján Edit, Latinovits, ez a két tiszta arc nézett egyszer csak rám, azaz inkább egymásra a 21. századi  képernyőmről... a 60-as évek elejéből... nem tudtam a filmet úgy végignézni, ahogy illett volna, (igaz, már sokadszor) elejétől végéig, csak lefotóztam  őket a képernyőről, ezt a két szép, szomorú arcot.  Aztán jött volna az a nevezetes film a filmben rész...a Kol Nidre szomorú-szép, megrázó dallamára, az imasállal,

amit nem tud a szerepe szerint végigcsinálni Domján Edit - Márta (nem csoda, emlékezni nehéz - vagy lehetetlen)

--- amit nagyon szerettem volna megnézni, de nem sikerült..

míg aztán másnap, váratlanul, elejétől sikerült végigkövetni a filmet... azaz majdnem az egészet , csak közben hívott lányom telefonon...

- Láttad az Oldás és kötést...? - kérdeztem tőle, míg pergett a film előttem.

- Persze.- mondta. Ami számomra nem volt nyilvánvaló, hiszen több mint 20 évre a film keletkezés után született... (nem is volt különösebb, megnyilatkozásra késztető mondanivalója róla)

Most megnéztem a filmbetétet is. És ott kapott értelmet az a mondat, amit Latinovits-Ambrus mondott neki: hogy "folyton félsz"... Igen, a "márták" mindig félnek. Talán ma is...

Én ezekben a filmekben teljesen otthon érzem magam. Akárhányszor meg tudnám nézni. Igen, otthon vagyok bennük. Az otthontalanságukban. És egyre jobban, magam se tudom, miért. És egyszeriben annyira nyilvánvalónak tűnik, hogy miért is voltam én olyan (látszólag indokolatlanul búvalbélelt? keserű? világfájdalmas? ) amilyen. Ha nézem ezeket az arcokat... még a saját korabeli, egyetemi éveimben készült fotóim is mintha odaillenének közéjük. A kor közegébe.

Ez A kor hatalma, a körülmények hatalma. (amiről Simone  de Beauvoir irt, és Antonioni forgatta - egyébként a korai Jancsóval rokon - filmjeit. A vörös sivatagja, vagy az itteni tanyai térség , vagy a sivár  kórházi folyosó, vagy akár a művi bohémtanya sivársága - egyre megy . Mert a vergődő lélek tere...

Nincs itt oldás és kötés.

Csak kötés és kötés.

Oldás nincs.

Rabjai maradtunk elmúlt tereinknek, korainknak.

Bár vannak (voltak) (épp ők is: e két remek színész), akik kiszöktek (ki"oldták" magukat) belőle.

Az én egyetemi társaim (Belédi Ica, Kalmár Zsuzsa,,,) (tanáraim: Horváth Pista Karcsi, Pósa Péter..) is, hányan! Szomorú.

Én túléltem ezt is. Nem csak azt, amire Márta nem tud (vagy mer) végigemlékezni.

De senki se csodálkozzon, ha nem vigyorgok örökké...

s ha én is "folyton félek"... de legalább is többet a kelleténél.

hegedűkoncert a zenepavilonban

minden vasárnap este van valami zene a zenepavilonban, de csak egyszer u.n. komolyzene: hegedű-zongora koncert (persze nem nagyon értem én ezt a felosztást, mert engem ez talán sokkal inkább felvidít mint az ellenkezője, aminek persze akkor "vidám"zenének kéne lenni, vagy ha elfogadjuk a "könnyű"zene kitételt, akkor a "komoly"nak másrészt meg "nehéz"nek...egyik se fedi a valóságot. Azt hiszem hátat is kéne fordítani a megkülönböztetéseknek, kategorikusan. zene van! Egyáltalán: zene. (mert a rossz zene - nem az!) És én az u.n komolyzenében több jót találok, mint abban a másik fajtában, mondjuk úgy, hogy több zenét a zenében, több harmóniát, tisztább színeket, több igazi, a kifejezhetetlenség határán lévő érzést... Zavart volna , ha pont erre a hangversenye nem tudtam volna elmenni... mint ahogy sokáig látszott. Persze ebben szerepet játszanak személyes vonatkozások is. Hogy vagy 10 évet tanultam hegedülni, kettőt konzervatóriumban is... és egy darabig úgy nézett ki (néztem ki), mintha hivatásul választanám a hegedülést... de aztán is játszottam szimfonikus-, kamarazenekarokban. - A fellépő hegedűművésznő: Viszmeg Katalin

lányom egykori általános iskolai osztályfőnökének és magyar tanárának nagyobbik lánya, (a kisebbiket én tanítottam magyar irodalomra),

 

 

 a zongorakísérő meg: Cseh Erika, aki lányomat tanította zongorára (ha csak átmenetileg is),

sőt még a lapozójuk is: Gilinger Ildikó az egykori énektanára  és kórusvezetője... Úgyhogy ahogy fényképezgettem, (rossz fényviszonyok, és rossz zoom mellett,) rá is gondoltam, hogy megmutathassam neki őket, egykori tanárait, s ha már a hangzást nem is tudtam megörökíteni.. legalább a látványt..

Persze az volt a lényeg. És ebben a harmonikus, természetes környezetben dupla élvezet. Apropo: természet. A hegedűjátékra is ez volt a legjellemzőbb: a természetesség. (Jehudi Menuhinnál tapasztaltam ezt a fajta könnyedséget, hogy mintha a hangszer hozzá tartozna, a teste meghosszabbítása lenne - persze őt nem láthattam életben, valóságban . De a rádióra tapasztva fülem, hallgattam már az 50-es években is... lélegzetvisszafojtva, nehogy egy hangot is elmulasszak példaképem játékából...) V. K-t pedig évekkel ezelőtt a zeneiskola zárt ajtaja mögül hallottam játszani, ugyanezzel a könnyedséggel, (később nyomoztam ki, ki játszott...akkor még felső tanulmányai előtt volt..de feltűnt a könnyedsége - pedig csak gyakoroltak,  zongorakísérettel - lányom zongoratanárjával.)

Telemann, Grieg, Brahms zenék hangoztak el. És Debussyk, a Holdfény - felejthetetlen, ki is kerestem itthon a hangverseny után  (itt David Ojsztrah adja elő - Menuhin mellett a másik "példakép", még a hegedűs időmből) :

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=SKd0VII-l3A

A ráadás pedig örök kedvencem: Massenet Thaisza volt. A Meditation. (Ezt a számot a Protapopov műkorcsolyabajnok házaspár egyik kűrje kísérőzenéjeként fedeztem fel magamnak annak idején...)

https://www.youtube.com/watch?v=luL1T1WQC2k&feature=share

Hangverseny után beszélgettük kicsit - a művésznő anyjával, mondtam "gyönyörú volt".. a koncert... köszönte hogy eljöttem, jaj, hát én tartozom köszönettel!

mindenért ami zene...

...meg emberi szó

 

a fürdők fürdőjében

nnna, végre, nem csak kívülről csodálom a fürdőkomplexumunkat,

hanem bemerészkedtem fürdési szándékkal (az épületbemutatón anélkül már láttam...l legalábbis a főtermet)

de, mikor, ha nem ebben a kánikulában használjam végre rendeltetésszerűen és ne csak külső csodálatra a fürdőnket?! - gondoltam - szerencsére a fürdőruhám már megtaláltam korábban, fürdéshez ez nem volt akadály... (más lett, de így is jól eltelt az időm, majdnem zárásig...)

sokminden elámított -(amiket eddig, a nyitási bemutatón- nem láttam)

már a belépéskor az öltöző előtt a hajszárító gépek sokasága és igen. dizájnos szépsége......

(hajat is érdemes lenne itt mosni - bár láttam külön fodrászműhelyt is, a bejáratnál.)

a szekrények kisméretűek, de biztonságosak, van sok öltöző is, és még a legkisebbek toalettjéről is gondoskodnak: pelenkázókkal (na persze, hogy külön figyel egy nagymama ilyesmikre...)

 

s milyen öröm látni, hogy van itt külön GYEREKVILÁG is!

 

 

 

A fedett részen

- amit a bemutatón is láttam -,

persze, hogy rögtön felkukucskál a tekintet...

  

de a pihenő részlegen is megpihen:

az "életfa" körül alant fürdenek, körbe-körbe...

 

de olyan meleg van a termál

víz gőzétől is,

hogy egyből kimenekülök a szabadba:

 Itt rég voltam, de még elevenen él az emlékezetemben a régi, nagymedencés fürdő emléke, ami dominálta a terepet, és ahol jól lehetett úszni, van itt most is medence, de a legnagyobb is kisebb, csak kb 1

méternyi a vízmélysége... de azért a 160-ammal biztos tudok majd úszni benne...

csak nagyon tűz a nap, keresnék valami árnyékot... de hiába van rengeteg heverő szerte, az árnyékos fekhelyek már foglaltnak tűnnek... de mégis, találok, ha leleménnyel feljebb húzom, egy fal tövében, hogy legalább a fejem legyen árnyékban

és hanyattfekve, kényelmesen olvasom Hankiss könyvét a Nincsból a Van felé... épp ezt a fejezetet...

 az élet értelmét keressük.. ( és evidenciaként választ sugalló a háttér felette)

Mi az élet értelme... van? hát ha adunk neki... és amit... nem?

és a sok keresés után - mint Csongor - rádöbbenhetünk akár arra is, hogy saját kertünkben van... mert hosszú út után ugyanoda kanyarodunk vissza - ha kicsit megváltozott is azóta az a "kert" -... de az ég, a felhők nem... a légben a kis apró csillogó valamicskék sem... és mi sem(?) talán... érettebbek lettünk, és tapasztaltabbak, nem csak öregebbek és keserűbbek?...)

50 éve nem lettem volna képes olvasni, pihenni, szemlélődni órákig egy strandon... (bár rengeteget olvastam egyébként! Hankiss számtalalan, említett olvasmányai közül szinte mind, a nyomot hagyó írók nevei, szinte mind "közvetlen" ismerőseim nekem is!)

de kiderül, hogy úszni, vízbe nem is mehetek, mert valahogy felsérthettem a lábam hátul, vagy 10 cm hosszan... viszont az idő eltelt, a mobilom a fürdés reménye miatt nem hoztam ki, hátha hívott lányom, nem akarom, hogy esetleg aggódjon, miattam, elindulok a szekrények felé, de közben eltévedek, a fedett fürdőtermen keresztül egy kis csöndes kertrészre bukkanok, ahol egy kis bokor alá még üres ágyat is húzhatok...

 

folytatom az elmélkedést az élet értelméről... hát igen, nincs mese, nekünk, nekem kell megadni neki az értelmet... pihenek (most ezt kell... elfáradtam.)

de nem nyughatok, az életem értelme, mégis csak ők!: az utódaim (ha egy kicsit "elodázás"nak is tűnhet ez (?)... Hankiss szerint is, elméletileg...

de a legfontosabb , akkor is! nélkülük - az én életemben - teljesen értelmetlennek érezhetném az "értelmet", s magam - (talán kivéve a tanítványaimat, akik itt is vannak páran, köszöntenek is, kedvesen, talán őket is - szellemi - gyerekeimnek tekinthetem...)

ha az élet értelme maga az élet, mi az, ha nem a továbbadása!!! Még ebben a fürdőben is a központi lényeg, építészetileg is a földet az éggel összekötő életfa...

 csak lemegyek végre az alagsorba  a  szekrényhez (az életfás termen keresztül)

 a mobilomért, és látom is: volt egy sms-m, de abban nem írja lányom, hogy aggódna, sőt, minden rendben, csak épp hívott, és fia alszik is, ő is ledől... no akkor nem zavarom őket, nem reagálok vissza - gondolom...

aztán fent vettem egy jégkrémet és beraktam a visszajárót a mobilom tokjába, mert most már csak magammal hoztam... és nem soká meg is szólalt, lányom nevével a kijelzőn, de a vejem szólt bele, mert hogy órák óta hív a lányom, mondta, csak most már ő próbálkozott, mert a gyerek épp anyja kezében, de már adja is... hát épp hintában ült és kacagott a kislegény, mert mindig ledobálta a sapkát, amit anyja mindig visszaadott, lányom örült, hogy nincs semmi baj, sőt, hogy - végre- a fürdőben vagyok...(már noszogatott oda ő is, ők is nyaralnak most), valószínű azért jelzett kikapcsolást a mobilom, ami miatt tényleg kezdett kicsit aggódni, mert lent az alagsorban nincs térerő... aztán pár perc múlva már  mobilom se volt! Legalább is nem találtam sehol, pedig csak a jégkrémet ettem meg időközben. A kisasszonytól, kérdeztem, nem adtak-e le nála egy fehértokú mobilt, de nem. Hát elkeseredve, szedelőzködtem haza felé, hogy a vezetékesről bejelentsem nincs már mobilom. Mikor szóltak, hogy a recepción leadták, s már hozta is a recepciós, még a visszajáró pénz is benne volt. (mint pár hete a pénztárcámban, amit otthagytam a posta melletti padon...)

visszamentem hát egy újabb helyre, olvasgatni, ahova este felé még a nap is odasütött, de akkor már tehette... megszelídült

fél 8 volt mire szedelőzködtem,  hiszen kiürültek mellettem a heverők...

csak egy kisgyerek sírt, nagyapja úgy cipelte ki a medencéből, - könyörgött, nagyanyjának is, hogy ne vigyék még haza.

de hát bezár a fürdő-

mondták neki.

-Ki zárja be? - kérdezte.

talán el is intézte volna nála, hogy mégse...(?)

aaaannyira jó itt....

kilépve a kapun ezt láttam....

 

visszafordulva meg ezt:

itt voltam, egész délután, és mindjárt este.

A nap a fürdőpalota mögött lenyugvóban...

 

fent a lombok közt és lenn a porban

a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

tele van a tévé makói filmekkel, a tv2-n pl a Maros-parti kalandpark, a lombkoronasétány, a Makovecz épületek, a Múzeumból kihajtott eredeti Ford modellel bejárva, aztán az m1 balatoni műsorában is a mi Makónkat, a mi fürdőnket, Maros strandunkat népszerűsítik... olyan imponáló képsorokkal (ami egyébként nem csalás nem ámítás), hogy ha nem lennék makói, biztos csurogna a nyálam, és nem hinném el, hogy létezik ilyen csodaváros! ahol ilyen gyönyörű helyeken lehet nyaralni..(jelzem anyukám mindig is értékelte a városunkat: Nyaralunk! volt a tudatos jelszavunk, ha nem is utaztunk el sehova, mondtuk, itthon is lehet, sőt! pedig akkoriban még nem is volt soktornyú csodafürdőnk, csak egy lapostetejű, és a Maroson se volt holmi kalandpark, se lombsétány: csupán az egyszerű de nagyszerű természet: örök Marosunk, hatalmas, évszázados, titkokat susogó s árnyat adó fáival.)

Háborgok is magam  felé eleget, hogy miért is nem járok  (elszoktam!) rendszeresen a fürdőbe, se a Maros partra, sőt a lombkoronasétányt még ki se próbáltam .

Hát nosza, fogtam magam, és miután a szomszéd kerékpárjavitó keményre fújta a hátsó bicikligumit, kikarikáztam a Maros-partra, és felmásztam a lombkoronákig...

Még csak nem is szédültem. De meg kell mondjam, nem a néha ingó soklépcsős alkotmányt csodáltam ott se,

hanem onnan is a tájat, a lombokat, és az itt-ott előbukkanó Marost.

És annál jobban, minél kevésbé nyúlt bele a természet  "természetes" harmóniájába. (Az épitmény inkább csak belezavart a táj bontatlan rendjébe, de kellett a távlathoz..., a magasabb nézőpont...)

S még csak nem is szédültem (furcsa, mert sokszor lent is...)

Csak gyönyörködtem.

Aztán, hogy beesteledett, 8 felé járt , a Líed felé indultam, sok minden állta utam, csatornázás folyik a városban, elhagyott sóderhalmok, kiásott gödrök, úton-útfélen, útlezárások, vagy anélkül is akadályok, és folyton por kavarog a levegőben...előttünk is az egész utcahosszban, teljes újjáépítés, de annak meglesz az eredménye...Csak a kivágott hársfák végleg fognak hiányozni... S őszig még lárma és por...

Két arcú lett ez a város... A reklámfilmekben csak a szebbik felét látni. De hát örüljünk, hogy van szép fele is...(?)

Át-átevickélünk a porzónán, fel a lombokhoz.

Makovecznek úgyis ez a célja épületeivel (amiből a legtöbb van minálunk) összekötni a földet az éggel...

Nem is tudom miért jár folyton ez a pár Kosztolányi sor a fejemben:

a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam.

és ezt lehet érezni lenn a porban és fent a lombok közt...egyaránt...

(azért fent, a lombok közt, közelebb az éghez és "magasabb" önmagunkhoz (önvalónkhoz)  is - könnyebb)

 

süti beállítások módosítása