a Mai Manó házban érdekes kiállítás... Budapestről...akkor és most... Klösz György 1900 – Lugosi Lugo László 2000BUDAPEST REMAKE régi fotók és újak, ugyanarról a városrészletről, ugyanabból a beállításból - röpke 100 év különbséggel és döbbenet, hogy szinte 100 éve, az én apukám is, akkori…

betervezett hajmosásom közben adták le este a filmet, az Oldás és kötést -Domján Edit, Latinovits, ez a két tiszta arc nézett egyszer csak rám, azaz inkább egymásra a 21. századi  képernyőmről... a 60-as évek elejéből... nem tudtam a filmet úgy végignézni, ahogy illett volna, (igaz, már sokadszor)…

  a szegedi deportálás 69. évfordulójára rendezett emlékünnepségen voltam, vasárnap, a zsinagógában. Az egykori téglagyárnál emelt emlékoszlop koszorúzására még nem értem oda, pedig onnan indítottak bennünket 44-ben - ma se tudni milyen véletlen folytán, minket nem Auschwitzba - a 3.…

a makói múzeumkertben idézte fel Bogoly József Ágoston irodalom- és művelődéstörténész azt a jelentős napot, amikor 100 évvel ezelőtt Juhász Gyula Makóra érkezett, a gimnáziumba , tanítani. Mintha "haza" került volna - de ez nem a gimnáziumra és a tanításra vonatkozott, inkább a költőre, az…

a napokban véletlenül, s felénél kapcsolódtam be egy tévéműsorba (arról is volt szó, hogy mit tudnak üzenni a túlvilágról is, akik már elmentek? már nem is tudom pontosan.) Sulyok Máriáról volt szó. A ő emlékét idézték fel és meg fiatalabb pályatársak. "A Sulyok " számomra a színészi álmaim…

az étteremben egy két kisgyerekes házaspár ült be a mögöttem levő boxba, ...a gyerekek élénk örömmel, helyüket keresve, körül is nézve előbb, mígnem a nagyobb nagy megelégedéssel végre megtalálta a helyét az ablak mellé huppanva, olyan lelkes örömmel foglalta el a helyét ott, és nézett ki rögvest az…

nem tudom, mondta-e Adynak ezt a versét, amiből ez a sor ugrott be a halálhírére, és egyből az ő hangján... (kicsit rekedtes, kicsit eltávolító, de erőteljesen eljutó).. lehullunk az őszi avaron egy kortárs színész halt meg mára virradóra... nem ismertem - talán még csak nem is láttam élőben…

már a plakát is döbbenet! Jean-Louis Trintignant az "Előzés" ifjonca , (aki akkoriban egy az egyben hasonlított az én krakkowi, egyetemi szerelmemre..) és a későbbi Egy férfi és egy nő... "FÉRFI" főhőse, most (megöregedve) egy öregembert alakít, egy idős házaspárból a férjet, aki riadt tekintettel…

Salamon Béláról beszélnek régi fekete-fehér képsorokon a tévében... akik emlékeznek rá, már rájuk is csak emlékezhetünk... Kiskabos, Kazal, Kibédi, Körmendi János.... nagynéném mondta, hogy addig "él"ünk, amíg még emlékeznek ránk , és ő biztos volt benne, hogy én fogok..., node én is meddig…

igen, nem volt üres a zsinagóga, udvara, szinte egy percre se... nem úgy, mint más években a holokauszt emléknapon... talán ennek a beharangozásnak köszönhetően, amit én  a facebookon találtam (hiába ma már ott szerveződik minden közösségi megmozdulás is)(?): a kapu nyitva egész nap, és át is…