valamelyik nap reggelén ahogy beértem Szegedre valami hivatalos ügy elintézése miatt elég korán, észrevettem, hogy otthonmaradt (valamennyi) olvasószemüvegem, de mivel még 9 se volt, így zárva a Kárász sarki Rossman (ahol könnyelmű módon lehet vásárolni előregyártott, kész, "konfekció"…

még a kísérőzenéje is nyomaszt, csak háttérként "hallgatom" olykor, de annak idején -ha jól emlékszem - (majdnem) rendszeresen néztem, no nem"rajongóként", de elviselhetően, érdeklődéssel, kíváncsisággal -arra emlékszem, hogy a záró, ismétlő képsorok egy-egy szereplő szájából (újra)elhangzó…