a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak vendége voltam. tele van a tévé makói filmekkel, a tv2-n pl a Maros-parti kalandpark, a lombkoronasétány, a Makovecz épületek, a Múzeumból kihajtott eredeti Ford modellel bejárva, aztán az m1 balatoni műsorában is…

1988 május 1. Lányom, három és fél évesen, vonul fel a járdán, a fellobogózott utcánkban, 1988-ban egy nemzetiszínű papírzászlóval a kezében. Úgy tűnik, mintha a fal felé "menetelne", de mindenféleképp zsákutcának..   Az u.n. rendszerváltás, ami mintegy eltörölte a múltat, legalábbis május…

Hogy lehet egy folyóhoz ragaszkodni? mikor az másodpercenként változik... Hogy lehet egy folyóban megtalálni az állandóságot annak is, abban is,  aki csak nézi.Igaz, már vagy 70 éve... 10-szer kicserélődött sejtekkel... (s közben még egy azóta felépített drótkötélpályára is felmászva...:)

olyan csendre ébredtem , mintha nem is május 1 lenne, vagy legalábbis 2010 május 1-e?, amikor már -úgy tűnik, nincs jelentősége ennek a napnak. Vajon a munkának se? Nem csak az ünnepének? vagy inkább a hiányának...? emlékszem, pláne, hogy a főutcán laktunk, ahol a végeláthatatlan felvonulásokat…

a héten már másodszor fogtam magam (és a biciklim, bár az amúgy is elválaszthatatlan már tőlem),  és kikarikáztam a Maros- partra. Már az odavezető út is megéri: ki a városból, a töltésen túli "természetbe", fák, friss levegő, vízszag... emlékek, - de aztán, kiérve a célba, a Marospart-i…