a Metro ujságot már épp otthagytam az IC ülésen, leszállás közben, miután úgy véltem, átfutottam a fontosabb cikkeket, sőt, az idétlen (gusztustalanrajzú keresztrejtvényt is megfejtettem) - amikor, az első oldalon, egy színes fotón, megakadt a szemem: ősz, szép, ünnepelt, színpadon álló, embereket láttam rajta, középen egy szemüveges, szakállas, kicsit ijedt tekintetű, méltóságteljes urat, a kép aláírása szerint Hanekét, amint az idei Cannes-i filmfesztiválon átveszi az Aranypálma díjat filméért, mellette a díjnyertes filmje ( Amour /Love /Szerelem főszereplői:szintén őszen, idősen.
A cikket olvasva jövök rá, hogy őket ismerem! ISMERTEM! Csakhogy még fiatalon, fiataloknak.Két francia filmes legenda!
A most már 81 éves Jean-Louis Trintignant, és a 85 éves Emanuelle Riva -
Trintignant különösképpen kedveltem! Az Előzés c. filmben láttam először (a heves-törtető Vittorio Gasmannal , szimpatikus, visszafogottabb pandantjaként)
Nagyon hasonlított arra a lengyel fiúra, Rysardra, akivel 1963-ban, 20 évesen, Krakkoban, ismerkedtem meg, majd hosszan leveleztünk, azt írta, még soha senki lány iránt nem érzett úgy mint irántam..., komolyak is lettek a szándékai, ide akart jönni, itt továbbfolytatni a fizikusi egyetemi tanulmányait, meg elvenni feleségül..., de én 20 évesen még túl fiatalnak éreztem magam mindehhez, és "inkább" nagybátyám hívásának tettem eleget, Nyugat-Európába, hogy végre megismerjem apám egyetlen öccsét, (meg kicsit magam is jobban), hát ezt ő eléggé zokon vette..., hogy 1964 nyarán, helyette ezt az utazást választottam... írt még pár szomorú levelet, küldött (alpinista) fotókat,(u.i szabadidejében alpinista turista csoportokat vitt a hegyekbe), (az utolsó képeslapjait már valami Katia is aláírta!)aztán meg is szakadt a kapcsolat... Szinészalteregóját később láttam az Egy férfi és egy nő-ben, már érettebben, de ott már nem hasonlított rá, az "én" Rysardomra, (annyira)... És most?... önmagára is nehezen...
De nagyon örülök, hogy (újra)látom. Lehet, hogy azóta Rysard is így néz ki valahogy? Róla semmit se tudok... Emlék. Befejezetlen történet... Mint majdnem minden az életünkben, a filmeket kivéve...
(Emanuell Rivát a Szerelmem, Hirosimá-ban láttam.Ott, fiatalon, markánsabbnak tűnt, milyen gyengéden nemesek lettek a vonásai, és kedves a mosolya! Trintignant arca riadt, szomorú, (nem lehet nem gondolni arra a tragédiára, ami színésznő lányát érte, pár éve), és mögöttük, a háttérben mosolyog - ha jól látom - a jelen ragyogó színésznője, aki belopta sokunk szívébe magát, a csodálatos életű Amelieként...
Csodálatos!
Minden...
a szerelmek, a fiatalság, az öregség, a filmek...
az életünk... minden kiszámíthatatlan fordulatával
a világ...
Csodálatos világ....
Csak tudnám mi lett Rysarddal?!
