nagybátyámtól sok tartalmas, hosszú levelet őrzök. emlékeztem, irt egyszer József Attiláról is - a japán kávéházbeli találkozásukról. Egyszer szükségem is lett volna rá, de a sok levél közt nem találtam, most egy dobozban 3 levél közt igen, a dobozra ez van irva: "Laci bácsi utolsó levelei 1996" - és a 3 -ausztráliai bélyeges - boriték közül az egyikre ceruzával ráirtam: József Attiláról!
a levél közepén mintegy betétként olvasom:
"Itt következik egy talán kissé szomorú, de nekem személyileg kedves kis emlék sztorija.
Küldtél utosó leveledben egy újságkivágást (képet) a József Attila Gimnázium ünnepségéről, ahol Tímea szavalt. Ez feltépett bennem egy emléket:
Talán 21-22 éves lehettem: az akkor európai hírű KIRÁLY szinháznak (ahonnan Kálmán-Lerhár és sok világsikerű operett kezdte pályafutását) fiatal de sikeres koreográfusa voltam: drága Francim (Franciska nagymamám) nem főzött csak mákos nudlit, azt megtanulta, mert az volt a Lacika kedvenc eledele, s minthogy ő nem főzött, előadások után én a művészkávéházba, a JAPÁN kávéházba jártam késő esti vacsorára ( a JAPÁN KÁVÉHÁZ* az Andrássy útnak azon pontján volt, amitől pár lépésre a Zeneakadémia és szemben vele a szobor (azt hiszem Jókai szobor, lehet, hogy tévedek.) Szóval az volt a Japán kávéház, az én és minden magyar művész: színészek, zenészek, zeneszerzők, festők-újságírók-, építészek, nagysikerű és kevésbé nagysikerű művészek "otthona". Szóval egyszer -lehetett úgy este tíz vagy tizenegy óra - be akartam menni a kávéház ajtaján, amikor kilépett a kávéházból egy nagyon szegényesnek ható olyan huszonöt (vagy kicsit több) korú, igen szegényesnek kinéző fiatalember, akit én nem ismertem. Ő leállított - egy kicsit olyan keserűen mosolyogva rám:
- Te vagy a Gonda táncos - mondta.
- Igen, És te ki vagy? - kérdeztem.
Ő azzal a kesernyés mosolyval felelte: -József Attila... nem ismersz...
- Te költő vagy,.azt hiszem - feleltem kicsit zavarban.
- Adj vagy egy pengőt nekem - ma még nem ettem - mondotta József Attila.
Én adtam vagy két pengőt neki, és elfelejtettem ezt az epizódot, mert nem tudtam, tulajdonképpen ki is az a József Attila. Később, mikor megtudtam, s ma amikor visszaemlékezem, erre a jelenetre, és irod, hogy elneveztek szegény nagy költőről iskolát, sírni tudnék dühömben, hogy ez a tehetséges ember tőlem kért ennivalóra pénzt. Förtelmes.... "
------------------------------------------------------------------------------------------
....lásd azaz olvasd még , más megközelitésben (majdnem) ugyanerről (a Japán kávéházról, a nagybátyámról,(a táncosról), József Attiláról,(a költőről), ahogy Rónai Mihály András irt 1967 karácsonyán a Tükörben erről (is) - nyári emlékként , a portorozsi találkozás(unk) után...
