Óvakodj március idusától!" - nehogy már erre kelljen gondolnunk vagy gondolkodtatnunk nekünk is, anélkül, hogy Julius Caesarok lennénk, vagy annak hinnénk valakiket is óvandó környezetünkben, pusztán békés állampolgárok, akik csak békésen és szabadon szeretné(n)k ünnepelni a szabadságot, vagy csak a közelgő tavaszt, a levegőn, a "szabadban" - tüntetések, lárma, zavargás, provokáció, atrocitás nélkül.  A fővárosban, hovatovább, ez ugyanis pl. elég utópisztikusnak tűnik. Elég az elmúlt év dúlt képeit felidézni. (Magam is meglepődtem,mert az ember könnyen felejti, ami nemtetsző, - amikor egy hivatkozás nyomán a saját blogomban ezt a füstös-könnygázas képet (is) láttam szembenézni velem, tavaly március 15-ről, a pesti utcáról...)

Régebbi március 15-i  kiállításra készitett gyerekképekre gondolok inkább;1988- ból, lányom, általános iskolás, művészeti-rajziskolásként rajzolta ezeket; - bár, mintha ezekben is lenne némi -józan- borúlátás is. Ahogy elnézem ezt a hatalmas fekete ernyőt s a háttal álló figurát;     bár igaz ami igaz, esett az      eső, '48 március 15-én is, nem sütött a Nap!

és a 48-as huszár unokájának is van mitől elfordulni, ha a hátteret, (a múlt) (v)éráldozatait, el-elnézem... Maradhatnánk  inkább mi is a gyerekjátékoknál: papírcsákóknál, játéklovacskáknál, játékkardnál... az ám, sőt, miért is kell gyerekjátékként fegyvereket gyerekkézbe adni? hovatovább már a gyerekek is nemjátékfegyverekkel (nem)"játszanak"!?!

.......................................................

"Ahol a Szabadság a Rend, mindig érzem a végtelent'"...

még nem érzem!...

"Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani engedd szép, komoly fiadat!" (J.A)

.................

egy mai író megnézte, mit kívánna ma a magyar nemzet....

és több mai szerző arról, mit jelent számukra ma, az ünnep