igen - a közhellyel élve (de most szó szerint!) - azt kapunk, s most épp a "hidegen" a sor...

ha negre; persze, ez azért most sokkal kellemesebbnek tűnik, meg nem is olyan nagyfokú - mintha tél lenne - , csupán kissé váratlanul ért, s nem öltöztem fel "hozzá" eléggé, mert hogy a lakás még tárolta a kánikulai meleget; úgyhogy most -visszajőve a boltból - itt melegszem... a 28 fokban - a tegnapi 31 után - mert azért valamicskét csak alábbment itt is a hőmérő, ha nem is annyit , mint kint: 35-ről majd' felére: 17-re...

aztán hazafelé jövet a biciklin kicsit dideregve, elgondokoztam azon, hogy mennyire szélsőségekben élünk (kint is s bent is), s hogy talán épp az egyik szélsőség váltja ki a másikat...

meleg után hideg, jókedv után szomorúság, le - föl...

mintha a túlzás magában hordozná eleve az ellenekezőjét

minél jobban leng ki az inga az egyik oldalon, annál inkább fog a másikon...

és mégis..., csak lengjen, ne álljon!

talán a kedélyvilágban is legrosszabb a közöny, a közömbösség, a semmilyenség.... (amit persze eufemisztikusan nevezhetünk: kiegyensúlyozottságnak is)

az oroszban : ravnodusie (hol vannak a cirill betűk?!) ami szószerinti fordításban:egyenletes lelket jelent, az előtag a ravnó- a síksággal azonos tövű (ravnyina), vagyis a lélek (dusa) siksága ... a hegyvidék izgalmasabb, ám Petőfi is inkább a síkságot (az Alföldet) szerette, a másik (a zordon Kárpátok) csodálata mellett, érzéseiben meg épp hogy nem volt egykedvű (sőt, még bonyoltultabb nála a képlet, hisz' magas kedvébe  sírva fakad, és/de arca víg a bánat idejében... , ráadásul , amikor a legboldogabb volt, Szeptember végén, akkor gondolt - rossz előérzetként, balsejtelemként - ennek megszűnhetőségére)

Lermontov meg pl. a Páruszban (Vitorla)  - "vitorla"ként épp a vihart áhiíja (mit is tehetne egyebet egy "vitorla", "akinek" lételeme a mozgás, s ahhoz szél (ha nem is feltétlenül vihar) kell, de szélcsend semmiképp) - de ezzel a meglepő paradoxonnal megtetézve: "mintha a virharban lenne a nyugalom" - Sokáig én is így hittem..., ma már a viharban is csak azért látom a "nyugalom" lehetőségét , mert utána valóban  az van, nyugalom! A vihar tudja megszülni a -későbbi- nyugalmat,  kis időre.... csak mindig túl kell élni...

Micsoda vihar is dúlt végig az országon, Európán - tegnap, s most milyen nagy nyugalom lett - hirtelen...

nagyobb mint annak előtte!

hogy aztán megint... meleg-hideg, föl-le...

( Vasárnap megnyugszik időjárásunk - jövő héten hőhullám )m panaszkodtam volna pár napja a melegre, akkor most lehet , hogy ezt tenném a hide