Leipniker Peti azaz Peter Lantos pár éve Londonban megjelent önéletrajzi regényét, a Paralell lines-t -végre- lefordították magyarra, és a Scolar kiadó meg is jelentette Sínek és sorsok címen..

dr Lantos Peter vagy még inkább Peter Lantos orvosprofesszor Londonból,  a nemzetközi

Alczheimer társaság elnöke, a londoni királyi Akadémia tagja ; aki nyugdíjas korában átgondolta újból életét, de nem "mint aki sínek közé esett", hanem élete meghatározójává lett sínjein   újrautazta élete főbb -többnyire kataklizmás - helyeit...

de Lantos Péter nekem Leipnikker Peti marad, aki 4-es gimnazista volt, mikor én elsős, - egy legendás osztály tanulója, akikre  kis "zöldfülű" elsősökként fel is nézhettünk akár...

"Peti"sűrű fekete haja helyett most Peter Lantos megkopaszodott, ősz haját látom, de ugyanazokat a kissé izgatott, "kamaszos" gesztusokat... mint még a gimiben...

és az ugyancsak megőszült (makói ) osztálytársai is itt vannak, a (pesti) Bálint házban (van, akit gimi óta se láttam, de utánam kiált, a nevemen... én is felismerem... mit számít az a közben eltelt majd' fél évszázad!?)

és a L. Peti is (a Kulka által felolvasott könyvrészletben) -valamiféle summázatként - azt mondja, hogy tulajdonképpen egy kis vidéki városból (Makóról, Makóra) tért vissza, (csak közben volt egy kis Bergen-Belsen, Szeged, London (és újra Makó). És azt is mondja, hogy a múltat már csakis a jelen szemszögéből nézi.

a pesti bemutató óta volt egy bemutató a szülővárosunkban, Makón is, azon - sajnálatomra - nem vehettem részt (akkor már  az én sínjeim Szerbiába vittek - apám -1944-ben elveszett- sorsát kutatva, a pesti bemutatót követő hajnalon utaztunk már) - viszont Majamiból(!) már vártak a makói  könyvtári képek is az emailjaim közt...:)  (hát imígyen utaz(gat)unk... mi, és térünk vissza mindig az eredethez, Makónkhoz)

(mellesleg - vagy nem is mellesleg - azok a könyvben megírt sínek a mi síneink is voltak, pl. 44-ben Strasshoffig)