Szegeden több mint 20 cm hó esett, a Kárász utca elején levő zenebohóc hegedűjét jócskán belepte a hó, de ő rendületlenül "hegedül"
(a délmagyar képgalériája szerint, Kornok Csaba felv.))
pár hete esőben tette ugyanezt ...
a képet abból az alkalomból is készítettem, hogy épp akkoriban olvastam -ugyancsak a Délmagyarban - , hogy ki fogják tiltani vagy legalábbis korlátozni az utcazenészeket (az ittlakók biztos örülnek neki), engem sose zavartak, sőt - hálás voltam nekik, jó hangulatot csináltak a sétáló utcában, és sose kérték zavaróan vagy tolakodóan ellenszolgáltatást illetve honoráriumot
Kiegl utcazenésze szerencsére elmozdíthatatlanul marad (esőben, hóban is) - bár a lábainál levő szoborgalambokat egy párszor már leszerelték
az "pénzérmék" is maradnak, bár nem is gyarapodnak
és persze a hegedűszót is kiki úgy hallhatja, (ha egyáltalán hallja), ahogy Babits is mondta... ahogy a lekében szól az ének...
Megmondom a titkát, édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek
(mert ez még a szoborzenebohóc hóval fedett néma hegedűje dalára is érvényes...)