Salinger!
60-as évek...,
(20-as éveim)
megboldogult ifjúságom
kedves írója
most halt meg 91 évesen.
és milyen régen nem írt - mondanám, de kiderült, hogy valószinű irt is, csak elvonulva a világtól, és nem a nyilvánosságnak
a művei szemléletét felidézve, a zenbuddhizmus és egyéb keleti (tao) filozófiákkal való azonosulást - talán nem is olyan meglepő ez
a madár is csak úgy, magának énekel... vagy a teremtőjének(?) - a létnek...
lehet, hogy Salinger is ezt tette, és lehet, hogy most már a megírt regényeiből (madárdalaiból) is kaphatunk???
Addig is leemelem a legfelső pocról az Európa Könyviadó Modern Könyvtár sorozatából (amik ott sorjáznak, gyönyörűen), mint (szellemi) múltam szépemlékű darabjai (ó, azok az olvasmányélményekben gazdag 60-as évek!- egyéjszaka - egy könyv, egy másik, tágasabb világ):a 181. Franny és Zooey, a 182. Magasabbra a tetőt, ácsok - Seymour: Bemutatás...de a Magasabbra a tetőt, mint egy lightmotiv végigkisért az egész életemben, felette "lebegett", mint valami törekvés fölfele,..(mióta panelba költöztem, a hatalmas falú és méretű régi családi (ma aztmondják polgári)házból, hányszor gondolok erre, az alacsony tető alatt, még konkrétan is, nem csak elvontan - de hát a környezet annyira befolyásoló, azt hiszem, aki tengerparton él pl. sokkal szabadabban tud gondolkodni is, mint mondjuk egy barlanglakó.) ha a tetőnk magasabban van, magasabbra szárnyalhatunk... -nánk, még jó, hogy az ablakból két magas házfal közt az égre látni, és az elég magasan is van - mindig odamenekül a tekintetem az alcsony mennyezet rabságából, a magas mennyre...... és az is jó, hogy a legmagasabb pocról, ami közvetlen az alacsony mennyezet alatt ugyan - de ott vannak ezek a régi -s nem avuló Salinger kötetek is a többi könyv közt, és belelapozhatok, ott találom oldalt a margón, és néha a sorok közt is, egyes szavak alatt a halvány grafitjelzéseimet is, a számomra valami miatt különösen fontos Salinger-mondatoknál (üzenet a múltból), ami magyarázza is, és sokat mond a jelenben (most ) is, talán még nem túlkésőn a jövőnek:
"...az volt az érzése, hogy valamiféle teljességi komplexusom van. Hosszadalmas és egészen értelmes előadást tartott, hogy milyen fontos vállalni a tökéletlen emberi életet, a saját hibáinkat és a másokét is. Egyetértek vele, de csak elméletben. Halálom napjáig a válogatás nélkül való teljességért fogok hadakozni, azon az alapon, hogy a nem válogatós élet egészséget és bizonyos fajta nagyon valóságos és irígylésre méltó boldogságot ad. Ha tisztán követed a Tao útja ez, és kétséget kizáróan a legmagasabbrendű út. De aki különbséget tud tenni és válogatós, annak ez azt jelentené, hogy le kell mondania a költészetről, túl kell jutnia a költészeten.vagyis... fel kell adni a költészetet mindenestől."
(amiről azt irja korábban, hogy lehet,valaki költő anélkül is, hogy verset irna...
(Seymour) költő. Még ha nem írt le soha egyetlen verssort sem., a puszta sezmpilantásával is ki tudta fejezni, az orra hegyével, a füle cimpájával meg tudta rögtön érteni az emberrel, hogy miről is van szó."
"Aki valóban hisz, aki türelmes, aki makulátlanul tiszta, annak a számára a világ minden valóban fontos dolga - nem élet és halál, gondolom, hiszen ezek csak szavak, hanem a csakugyan fontos dolgok - szépnek látszik."
"Adj olyan novellát a kezembe, amely egyszerűen és megmagyarázhatatlan elevenen ébren tart. Tarts fenn hajnali ötig, csak azért, mert minden csillagod feljött, csak azért és semmi másért.""...s mert az irás a vallásod, tudod, mit kérdeznek tőled, ha meghalsz...csak két kérdést kapsz majd. Valóban minden csillagod feljött? valóban mindent megtettél, hogy a szivedet ird ki?
"
Gondolom, azóta, Salinger már válaszolt. És igennel válaszolhatott.
én olvastam hajnalig a könyveit., engem ébren tartott... s olyankor úgy érezhettem kicsit, mintha az én minden csillagom is feljött volna..., de ha nem is mind , egy-kettő biztos, és a magas égre...
és talán lesz (lehet) még ilyen...
("Bízz a szívedben.")
