egy nevet hallok, látom is az ottfelejtett olvasójegyet a szomszédos város könyvtárának pultján; XYné... Ki ő? kérdem lázasan, mert nekem ismerni kell, annyira ismerős ez a név, csak nem tudom, honnan! Már idős - mondják. Látom az olvasójegyen pár évvel nálam is idősebb... Egyetemről ismerhetem? nem, mert asszonynevén, pár évvel későbbről lehet... valami továbbképzés..., vagy ... igen, már sejtem, együtt járhattunk a rendezői tanfolyamra, Szentesen,
de ki lehetett, itt volt, látnom kellett (volna) a könyvtárban a rendezvényen, még az elején olvasgattak idősebb nők, a folyóiratoknál, én az ÉS-t raktam épp vissza, amikor egyikőjük még bizalommal rám is mosolygott... később, amikor már ültünk a sorokban, a könyvbemutatón, és hirtelen fázni kezdtem, és észrevettem, hogya sor végében nyitva az ablak, egyből becsukatta....
Ő lehet az! igen... X.Y-né... De az arca még csak ismerős se volt nekem... lehet, hogy neki rémlett valami belőlem? vagy 40 év távolából?
..........
ma meg ülök a másik szomszéd városban, egyetemi éveim színhelyén, az ebédem előtt, még a menza is ugyanaz, az egykori kollégiumom alagsorában. alig vannak körülöttem. de most nyilik az ajtó, belép egy "bácsi", és odaköszön. Nekem. Hm... érdekes. vajon honnan ismer, vagy csak udvarias? Visszaköszönök hát, bizonytalanul.Aztán rájövök, hogy ismerem! A "bácsi" egykori csoporttársam az egyetemen. Már ettünk is itt együtt, máskor.. Megbeszéljük, hogy a 40 éves találkjónk után, jövőre megtartjuk a 45éveset. (a gimnáziumi osztálya meg már az 50-re készül.)
valójában nem sokat változtunk, ez kiderül, ahogy beszélgetünk... Csak éppen elteltek az évek felettünk
Külsőre megváltozunk.
.......
vajon hányan megyünk el egymás mellett régi ismerősök, anélkül, hogy felismernénk egymást a megváltozott külsőnk alatt?
hány ismerősünk válik ismeretlenné?
hány ismeretlen valójában az ismerősünk?
....
és ugyan ki lehet az az öregasszony , aki visszanéz rám a tükörből?!
