ez a könyv került a kezembe, miközben egész mást kerestem (Az akasa krónikát) - aztán belelapoztam, megvettem, mindkettőt. Előtte való nap lányommal néztük, hol kapható (a másik) (Édesviz kiadós) - hát az Irók boltjában mégse.... a Libriben igen. Lányomat sose érdekelték az ilyen jellegű (édesvizes) könyvek - kiskorában egyenesen "gyagyás"nak nevezte, s nem jó néven vette, hogy ilyeneket olvasok. Most is valami olyat mondott, hogy ő a hétköznapok megszentelését tartja fontos(abb)nak semmint  az ilyen szétválasztott spiritualitást. Persze nincs az "ott" sem "úgy" szétválasztva, ha a nézőpont amonnan jön is) Ez a másik könyv viszont inkább az előbbi jegyében iródhatott. Nem igazán irodalom. De nagyon emberi könyv. Szinte mindent  és a legőszintébben, nagyon mélyre leásva mond el anya-lány kapcsolatról, aminek rejtelmei igazán akkor tudnak előjönni, megfejtődni, amikor egy nehéz léthelyzetben (halálhelyzetben) a 80on túli édesanya a lányához kerül... A töredékes, emlékező, naplószerű irásokban (és fotókban) feltárul az egész élet, az anya alakja, és mindig a lányával való kapcsolata relációjában.

És arra figyelmeztet, hogy nagyon oda kellene figyelnünk egymásra. S (talán) már előbb is...

.........

Majd odaadom lányomnak is, mondtam is neki, csak előbb elolvasom. Már el is olvastam. Az akasa krónikát még csak félig....