várjuk a fényt - ebben a nagy sötétségben, és csinálunk is mesterséges fényeket...
várva a karácsonyt adventi koszorúkkal, és sorra gyújtva chanuka gyertyáit...
pedig belülről kéne világítani...
de hátha segítenek a külső díszletek is
a kávéházban kifejezetten kellemes , és melengető érzés volt a (mű)kandalló, a fahasábok, a piros csizmák, a mikulásvirág, meggyújtott mécses és díszgyertyák közelében, mintha melegebb is lett volna a melengető színektől és asszociációitól...
aztán kimentem, és óbudai Újlaki
karácsonyi vásár fogadott, (akár egy másik kisvárosban lennék, pontosa
bban az enyémben, - a fabódéival, amik egyébként ugyanolyanok, itt is, csak valahogy érződik, hogy itt ez még nem hagyomány, első alkalom, hiszen a sétáló utca is mostanra készült el, az újjászépült Kolosy térrel. Besétálok, sok-sok eredeti, hangulatos bódét látok, enni-inni is lehetne itt,
és ahogy megyek befelé nagyon jó, jazzos hangzású zene fogad, nem soká meglátom Tóth Verát a színpadon, a friss
hidegben, téli kabátban -kapucniban, de mosolygós, üde, friss arccal, és remekül, énekel: Halleluja....
nagyon hideg van, ő is fázik de énekel tovább, nekem tovább kell menni...
de aztán estefelé megint fagyoskodok egy sort, ott már végigmaradva (igaz, az elejéről elkésve), a Nyugati téren most gyújtják meg az első hanukagyertyát...a gyertyagyújtásra oda is érek, velük
éneklem , a gyertyagyújtó Fischer Iván karmester vezényletével a Moaj Zur-t.... és az ünnepség legvégén, különösen, Köves Slomo rabbi kérésére és lelkesítő irányításával a Szól a kakas már-t... (majd megvirrad már)... még a kezünket is felemeljük, és jajgatunk, annak rendje és módja sze
rint, már ahogy a Messiás(oka)t várni illik...
remélem mi mindent megteszünk, amit lehet, ennek érdekében, Hegedűs D Géza beszédét már meghallgattuk, ő a multikulturát dicséri, s hogy a magyar kultúra 3 pántlikából szövődik össze, szerinte: a magyarból, a zsidóból s a romából... Hegedűs mindig hiteles, és egy csupaszív , humanista ember, jó ügyek mellett áll, mert hogy Fischer Iván itt van, értem én, Székhelyit is, Köves Slomó rabbiról nem is beszélve, nom
eg a Sabbat Song énekeséről, ők hivatalból, hogy úgy mondjam, saját jogon, okon, saját szakállra (hogy stílszerű is legyek, bár szakálla újabban Hegedűsnek is van:), de Hegedűs D , csakis humanizmusból és tisztaszívből lehet itt...
Volt a vége felé tánc is, gyerekek, férfiak, nők - utóbbiak külön körben, természetesen, de olyan fergetegesen ropták , hogy állóképeket nem lehetett csinálni...
fánk is volt...
kár hogy én csak külső szemlélő voltam, azaz nem táncoltam , nem vigadtam, nem ettem fánkot, de még jó, hogy, énekeltem, a Moaj zur még gyerekkori emlék a héber órákról, a Szól a kakas pedig még régebbről szól a mi családunkban, hiszen templom- és iskola alapító Löwinger nagyapánk egyik kedvenc dala volt... (a Hullámzó Balaton tetején mellett... jellemzően... (a multikulturára is)
kell a fény, mindegy adventi vagy chanuka gyertya ontja, s csak világítson már, és oszlassa el ezt a nagy sötétséget körülöttünk...-