azon töprengek, hogy miért nem bírnak elviselni emberek semminemű kritikát. Miért veszik személyes támadásnak, sértődési oknak. Miért nem gondolkodnak el legalább egy kicsit a hallottakon, hátha van benne valami igazság, valami hasznosítható. Miért hisznek el inkább bármi, akár megalapozatlan dicséretet. Illetve miért várják azt eleve el. És akik  megteszik (ráadásul nem is őszintén), miért gondolják, hogy ezért örökre lekötelezték a megdicsértet, (aki talán mégse igényelte. (mint ahogy persze a leszidást se)

azon gondolkodom, hogy hogy lehet az, hogy a legdurvább szavakkal is megsértenek embereket, és ők még az eufemizmust se bírják elviselni, ha rájuk utal (és nem pont dicséret, illetve inkább csak annak elmaradása (egy "ez nem szép tőled " pl. már teljesen kihozza őket a sodrukból)

azt se értem, hogy hogy követelhet olyasmit másoktól valaki, aminek végrehajtására ő képtelen . (Hogy pl  egy pillanatot se tud várni másra, de ő várat másokat órákig.)

azt meg pláne nem értem, hogy ha valaki vérig sérti a másikat, a legdurvább módon, miért várná azt el , hogy a sértett kérjen bocsánatot! vagy ha netán ő rászánja magát egy formális "neharagudj"-ra, miért tekinti ezt természetesnek... és miért csodálkozik azon, hogy a másik fél nem egészen...

azt se értem, hogy miért várható el, hogy egyből rájöjjünk, ha irónia ürügyén a szavakat eleve ellentétes jelentésükben használják! egyáltalán, azt se értem, hogy az iróniának (a gúnynak) miért kellene átvenni a természetes, nyílt beszéd funkcióját a kommunikációban, s egyáltalán miért kell kigúnyolni a másikat (még a Biblia is tiltja egyébként!)

azt se értem, hogy miért beszélnek (sőt írnak!) olyan durva , otromba sőt trágár szavakkal az emberek, hogy felfordul a gyomrom lépten-nyomon,  és azt főleg nem, hogy másoknak ez miért tetszik, és miért tapsolnak neki, illetve jót röhögnek rajta...

(na tessék, már én is alpáriasodok!)

sohase voltam egy élő illemtan könyv, de vannak dolgok, amiktől az ember zsigerelig berzenkedik, illem"tudás" nélkül is, mert érzi.., hogy a másikat tiszteletben "illik" tartani, figyelembe véve az ő érdekeit is, és nem akar ártani neki,

...

ha már emberek vagyunk. ha még emberek vagyunk!

lásd be, hogy a másik is az!

és ha nem teszed, akkor a saját ember voltodat (is) alacsonyítod le, még ha közben észre sem veszed..

mert "az is te vagy"...

ezt viszont, tényleg,  sokan nem értik!