ahogy eljöttem tőlük, szinte, unokám hasra fordult, egyetlen lendületből (aztán már nem olyan jó az neki - hason, de forogni nagyon szeret... és ezt szorgalmasan teszi is, gondolom, az anyukája meg vissza... jó játék lehet...) egyébként meg ilyen babakönyvféléket lapoz, az is nagyon érdekli, még nem a betűk, (az egyiken az nincs is...)

megvolt a 4. hónapos ellenőrzés is a napokban... (a soros védőoltással, és egy egynapos kis hőemelkedéssel karöltve, jutott eszembe, hogy annak idején nekünk azt tanácsolták, hogy oltás után eleve adjunk be egy Germicid lázcsillapitókúpot(?) .. unokám megúszta nélküle, de én legalábbis az egész napot végigizgultam, és kértem is lányom, hogy értesítsen minden mérésről (persze a legmagasabbat - igaz, az is a kritikus alatt volt 3 tizeddel, szerencsére- csak utólag közölte! a "zénlányom" -. én is ezt tettem az anyámmal, de anyaként csöppet sem örülök ennek a "kimélet"-nek, mert mindenről időben szeretnék tudni. De azt hiszem erről már rég le kell mondanom (nem csak nagyanyaként, hanem anyaként is - sajnos)

A hossz- és súlymérési -emelkedő -eredményeket viszont rögtön megtudtam )ezt magam is sejtettem:):
67 cm; 6kg 70 dkg. Hurrá! Csak így tovább!
Lányom is eszik sokat (kénytelen), hiszen minden "belőle" van, persze maga a gyerek is, de  születése óta is ez a nagy gyarapodás: még mindig "csak" anyatejet kap unokám, de azt bőven tudja kapni, szerencsére
...És lányom "tegnap olyat csinált mint még sose!"... közölte rejtélyesen, azaz megsütötte élete első süteményét!

.....

és vannak másfajta hírek "hírek" is...

lányom tegnap pont ezt kérdezte estefelé a telefonba:

Amiket ő így summázott , frappánsan:

Mint ahogy annak idején ..."... a rádióból  A Rádiót."

akkoriban még külső munkatársa volt ő is (a Bartók rádiónak - kulturális újságíróként (szerkesztőként és riporterként)... nagyon szerette... nagyon jól csinálta, nekem is (másnak is) öröm volt hallgatni az Irodalmi Újságban a műsorait... de az már nem maradt meg olyan formában...s ez a rádió már nem az a Rádió)

az egyetemről most elküldött tanárok nem voltak közvetlenül a tanárai, de pont miattuk sajnáltam annak idején, hogy nem Budapestre, az ELTÉre ment egyetemre... ezek voltak  a bölcsészkar "nevei"... Úgy látszik rájuk sincs szükség, egyáltalán nincs szükség igazi kultúrára... se... Ilyen időket élünk. Ahol egy miniszterelnök nyugodtan összekeverheti "évértékelőjében" Ottlikot és Márait.. szezont és fazont... (de akkor egyáltalán miért akar irodalmat idézni?!) Volt idő - nem dicsekvésből mondom, de - mikor azt se tudtam, ki a miniszterelnök... Egyébként meg tény, hogy többnyire keresztülkasul átgázol(t) rajtunk "a történelem"... ha nem is mindig éreztük a mindennapjainkban. Bár utólag sokminden kiderül/het még mindig. Tegnap este láttam (sajnos csak a közepétől., de az is elég volt, a sűrű atmoszférából is! - a "Drága besúgott barátaim"-at. Mit lehet tudni, ki itt az áldozat?! Mindnyájan azok vagyunk, minden oldalról. (Besúgott és besúgó is...) Egy újságíró ismerősöm panaszolja a fb-on, hogy a (kis)fiai nem nézték végig a filmet, legalábbis a kisebb nem. Örüljön neki! legalább a gyerekek legyenek mentesek "a történelem" kataklizmáitól... amíg gyerekek! Drága unokám , te is... minél tovább...! És reméljük, hogy jobb híreink is lesznek, majd, még, addig... a - mostanság feleslegesnek tűnő, de legalább is a politikai megfontolásoknak alárendelt - kultúráról... is...