- amit a bemutatón is láttam -,

persze, hogy rögtön felkukucskál a tekintet...

de a pihenő részlegen is megpihen:

az "életfa" körül alant fürdenek, körbe-körbe...

de olyan meleg van a termál

víz gőzétől is,

hogy egyből kimenekülök a szabadba:

 Itt rég voltam, de még elevenen él az emlékezetemben a régi, nagymedencés fürdő emléke, ami dominálta a terepet, és ahol jól lehetett úszni, van itt most is medence, de a legnagyobb is kisebb, csak kb 1

méternyi a vízmélysége... de azért a 160-ammal biztos tudok majd úszni benne...

csak nagyon tűz a nap, keresnék valami árnyékot... de hiába van rengeteg heverő szerte, az árnyékos fekhelyek már foglaltnak tűnnek... de mégis, találok, ha leleménnyel feljebb húzom, egy fal tövében, hogy legalább a fejem legyen árnyékban

és hanyattfekve, kényelmesen olvasom Hankiss könyvét a Nincsból a Van felé... épp ezt a fejezetet...

 az élet értelmét keressük.. ( és evidenciaként választ sugalló a háttér felette)

Mi az élet értelme... van? hát ha adunk neki... és amit... nem?

és a sok keresés után - mint Csongor - rádöbbenhetünk akár arra is, hogy saját kertünkben van... mert hosszú út után ugyanoda kanyarodunk vissza - ha kicsit megváltozott is azóta az a "kert" -... de az ég, a felhők nem... a légben a kis apró csillogó valamicskék sem... és mi sem(?) talán... érettebbek lettünk, és tapasztaltabbak, nem csak öregebbek és keserűbbek?...)

50 éve nem lettem volna képes olvasni, pihenni, szemlélődni órákig egy strandon... (bár rengeteget olvastam egyébként! Hankiss számtalalan, említett olvasmányai közül szinte mind, a nyomot hagyó írók nevei, szinte mind "közvetlen" ismerőseim nekem is!)

de kiderül, hogy úszni, vízbe nem is mehetek, mert valahogy felsérthettem a lábam hátul, vagy 10 cm hosszan... viszont az idő eltelt, a mobilom a fürdés reménye miatt nem hoztam ki, hátha hívott lányom, nem akarom, hogy esetleg aggódjon, miattam, elindulok a szekrények felé, de közben eltévedek, a fedett fürdőtermen keresztül egy kis csöndes kertrészre bukkanok, ahol egy kis bokor alá még üres ágyat is húzhatok...

folytatom az elmélkedést az élet értelméről... hát igen, nincs mese, nekünk, nekem kell megadni neki az értelmet... pihenek (most ezt kell... elfáradtam.)

de a legfontosabb , akkor is! nélkülük - az én életemben - teljesen értelmetlennek érezhetném az "értelmet", s magam - (talán kivéve a tanítványaimat, akik itt is vannak páran, köszöntenek is, kedvesen, talán őket is - szellemi - gyerekeimnek tekinthetem...)

ha az élet értelme maga az élet, mi az, ha nem a továbbadása!!! Még ebben a fürdőben is a központi lényeg, építészetileg is a földet az éggel összekötő életfa...

 csak lemegyek végre az alagsorba  a  szekrényhez (az életfás termen keresztül)

 a mobilomért, és látom is: volt egy sms-m, de abban nem írja lányom, hogy aggódna, sőt, minden rendben, csak épp hívott, és fia alszik is, ő is ledől... no akkor nem zavarom őket, nem reagálok vissza - gondolom...

aztán fent vettem egy jégkrémet és beraktam a visszajárót a mobilom tokjába, mert most már csak magammal hoztam... és nem soká meg is szólalt, lányom nevével a kijelzőn, de a vejem szólt bele, mert hogy órák óta hív a lányom, mondta, csak most már ő próbálkozott, mert a gyerek épp anyja kezében, de már adja is... hát épp hintában ült és kacagott a kislegény, mert mindig ledobálta a sapkát, amit anyja mindig visszaadott, lányom örült, hogy nincs semmi baj, sőt, hogy - végre- a fürdőben vagyok...(már noszogatott oda ő is, ők is nyaralnak most), valószínű azért jelzett kikapcsolást a mobilom, ami miatt tényleg kezdett kicsit aggódni, mert lent az alagsorban nincs térerő... aztán pár perc múlva már  mobilom se volt! Legalább is nem találtam sehol, pedig csak a jégkrémet ettem meg időközben. A kisasszonytól, kérdeztem, nem adtak-e le nála egy fehértokú mobilt, de nem. Hát elkeseredve, szedelőzködtem haza felé, hogy a vezetékesről bejelentsem nincs már mobilom. Mikor szóltak, hogy a recepción leadták, s már hozta is a recepciós, még a visszajáró pénz is benne volt. (mint pár hete a pénztárcámban, amit otthagytam a posta melletti padon...)

visszamentem hát egy újabb helyre, olvasgatni, ahova este felé még a nap is odasütött, de akkor már tehette... megszelídült

fél 8 volt mire szedelőzködtem,  hiszen kiürültek mellettem a heverők...

csak egy kisgyerek sírt, nagyapja úgy cipelte ki a medencéből, - könyörgött, nagyanyjának is, hogy ne vigyék még haza.

de hát bezár a fürdő-

mondták neki.

-Ki zárja be? - kérdezte.

talán el is intézte volna nála, hogy mégse...(?)

aaaannyira jó itt....

kilépve a kapun ezt láttam....

visszafordulva meg ezt:

itt voltam, egész délután, és mindjárt este.

A nap a fürdőpalota mögött lenyugvóban...