még a kísérőzenéje is nyomaszt, csak háttérként "hallgatom" olykor, de annak idején -ha jól emlékszem - (majdnem) rendszeresen néztem, no nem"rajongóként", de elviselhetően, érdeklődéssel, kíváncsisággal -arra emlékszem, hogy a záró, ismétlő képsorok egy-egy szereplő szájából (újra)elhangzó mondatait, amelyek mintegy összefoglalták az aktuális fontosságokat, roppant didaktikusnak tartottam (vö. az óra végi ismétlő összefoglalásokkal - amik általában az én óráimon többnyire -időhiányból - mindig el is maradtak - itt! a tévé"életiskolában" - soha! de nem is tudom, ilyen volt az életünk? valóban? Valószínű..., ha nem is "teljesen" ilyen, ha nem is mindenkié - de mégis, nagy általánosságban ilyesmi lehetett - magunkat néztük, egyfajta tévétükörben - azaz "szomszédainkat"...(de a "szomszédainknak meg mi vagyunk a "szomszédai" - úgyhogy mindegy...)
nem emlékszem rá, hogy ha már kezdtem nézni, valamikor is kikapcsoltam volna, de most annál inkább! Egyszerűen nem bírom végignézni...
újranézhetetlen , újraélhetetlen!
csak azon a mondaton gondolkodtam el, amit az előbb Bőhm úr mondott:
"A múlt év mindig jobb a mostaninál"..... (?!)
