azt mondják egy problémát sose lehet megoldani a problémán belül maradva
nem tudom, hogy fog megoldódni ez a pénzügyi-gazdasági-plitikai (stb) válság, mert nagyon a felmerült problémákon belül mozog -
valószínű felül kellene emelkedni, valószínű egész más alapokból kellene kiindulni, valószínű szemléletet kellene váltani
talán mégse a pénz és a gazdagság körül kellene táncolni, talán észre kellene már venni, hogy mik az igazi értékei az életnek
talán a művészek jobban tudják, legalábbis úgy tűnik, a pénznél sokkal fontosabb és maradandóbb "eszményeik" vannak...
ma a Metanoia szinház előadásán voltam, Szegeden, a Grand Caféban. Sokan voltunk, nem is fértünk be mindannyian a kis mozihelyiségből szinháztérré avanzsált terembe, ahol a fal köré voltak helyezve a nézőknek szánt székek, és az egész belső tér megmaradhatott szinpadnak - így kiderült , hogy meg kell ismételni a kinnmaradóknak az előadást, elhalasztva az este esedékes filmvetítést, (ami anyagi veszteséggel járhat) - menet közben derült ki, hogy "elfelejtettek" belépti dijat kérni, szó szerint nem is gondoltak rá! Mert nem erre gondoltak!
délután (virtuális) vitába keveredtem valakivel azzal kapcsolatban, hogy valamikor József Attila a makói Lélek cukrászdában kézirattal "fizethetett" a fogyasztásáért -(akár Rejtő a Japán kávéházban - amit egyébként épp az illető vetett fel, de mint elnemfogadható legendát) Ma már el se lehet képzelni, hogy régen voltak olyan kávéháztulajdonosok, akik gyakorolhatták ezt a kultúratámogató gesztust, akiknek nem elsősorban a pénzbevétel volt fontos - mellesleg érdekes módon mégse mentek tönkre! Mondjuk a szívük eleve nagyobb lehetett mint a pénztárcájuk, dehát nem az a fontosabb?!!
Érdekes elképzelnem azt az utópiát, miszerint művészek de legalábbis mecénások vezethetnék az országot. Nem hiszem , hogy rosszabbul, mint a jelenlegi politikusok.
