Hankiss elemér "létösszegző" könyvet írt... (nem nem verset...:)

végigélveztem , szinte társszerzőként, vagy hogy mondjam szerényebben, az azonos olvasmányok, és időnk jelentős , több évtizedes egybeesése (ha pár évvel előbb is kezdte.. )...talán magyarázza ezt a sok  egybeesést,  hogy sokszor oldalakkal előbb, de ugyanarra a következtetésre jutottam, már előre, olyan is volt, hogy a következő mondatban olvastam, ami bennem az előző közben "ugrott be- még mielőtt olvastam volna...

kicsit fél, hogy lehangol, mert nem tud csak derűt felmutatni

ugyan, nem vagyunk gyerekek, tudjuk, hogy nem fáklyásmenet az élet, különösen a vége felé...

és azt is, hogy rajtunk múlik, hogy van -e , aduk-e neki értelmet és mit...

de szükségszerűn várható a hanyatlás(unk)

eredetileg 2013. julius 31-én irtam