már jóval elmúlt 6 óra, de még csak várakozó csendben ülhettünk a teltházas, pompás Korona díszteremben, - a Kincskereső könyvesbolt által meghívott- Popper Péterre várva, majd mint halljuk: "professzor urat is megtréfálta a 43-as forgalma, néhány perce Zomborról telefonált, hogy legyünk türelemmmel"... egyébként ő, valóban, mindig is az... érdemes rá várni, mert a szavaiban, s a jelenlétében is ott van valami derűs, bölcs megnyugtatás; most is így lesz, mikor -bár kis zökkenőkkel,- beszélni kezd , hozzánk; mert hogy a "válságról" kellene beszélnie - ezt én se tudtam, mert a cím mást sejtetett:"Élj egy nappal tovább! Az ember teherbírásáról..." -de valójában mégis erről (is) lesz szó... meg sokkal többről is, a válságról is, nem (csak) "gazdasági, pénzügyi" értelemben, hát persze,  az távolabb állna tőle (isl) lélegzek fel

-hanem "válság(ok)ról és azok sokféleségéről, általánosságáról, szükségszerűségéről, átmenetiségéről - áthidalni tudásáról...,

illetve elviselése nehézségének -társadalmi-okairól, mifelénk

hogy pl. kudarcra, bukásra, vereségre Magyarországon a nevelés nem készít fel - csak a sikerre... így aztán ha jön valami "válság", s nehezedik az élet, "hisztérikus" a reagálás rá.

Pedig Popper szerint válság mindig is volt - az egész magyar történelmet fejezetenként felsorolja -(a kereszténység felvételétől kezdve...), s valamennyi etap válságként (is) értelmezhető!

De minden nép története, az egész történelem fejlődési útja válságokból áll: összerombolódik valami régi és a romjain felépül valami új; nem is tud új keletkezni, ha a régit nem romboljuk össze. (A felnőtt  a gyerekkor romjain tud építeni - ebből áll az egyéni élet is - és a történelem is.)

A válságok jönnek, mennek, - nem kell "begyulladni"  - nyugtat Popper Péter.

s  továbbiakban kissé csavaros módon teszi, mert mit is tehetnénk? mit is csinálhat az ember a válságaival? Dönthet és választhat. Valóban ő a sorsa "kovácsa"? Szerinte éppenhogy NEM! Mert nem lehet előre látni döntéseink eredményét, mert maga a világ bizonytalan, az élet bonyolult, sok a determináns, nem tudjuk előre kiszámítani, mi lesz. (Példának hozta fel a szerelmi házasságkötést,ami rövid idő múlva , mégis,válással végződhet.)

A döntéseink következményeit nem láthatjuk előre. Az, hogy döntök, és meghatározom a jövőm - önbecsapás.

De akkor ne is döntsünk? Inkább sodródjunk? (Sartre hires példabeszédszerű novellájára hivatkozik, ahol épp szándékával ellenkező következménnyel járt egy jószándékú döntés - valaki el akarta kerülni, hogy áruló legyen, mégis - a sors szeszélye folytán- épp e cselekedetével lett azzá, pont azzal, amivel el akarta kerülni, - de így tudott mégis (túl)élni, mert a morális alapja már megvolt hozzá. (?) Csak emiatt kell dönteni!.(?) (ez nekem kevés, és csak a szándéketika alapján helytálló)

Viszont a nagyratartott Mérei Ferenc felidézett válasza a ripoteri kérdésre (Mi a hiteles élet titka? ) nagyon érvényesnek tűnik:

" az életben nem kell mindig jóljárni... azaz nem kell mindenből jól "kijönni", azaz nyertesen és győztesen - ha ezt  a kényszert elengedi az ember, hiteles lesz az élete, ha nem, hamis...

tehát eleve be kell kalkulálni a kudarcokat,

ráadásul sok mindent csak ilyen helyzetben láthatunk tisztán, "alulról" nézve... netán "a földön fekve"...

csak az a lényeg, hogy az ember keljen fel és ne maradjon fekve , mert mindig újra talpra kell állni... (eszembe is jutott egy régi "versem", ami ugyanazt konstatálja: "akárhányszor eltipornak /mindig fölemel/ a födről feltörő életáhitat /és látni tanítom újra/ megvakitott álmaimat" -igaz , hogy a korabeli itész lefitymálta azzal, hogy -szerinte- "vakot nem lehet látni tanitani" - de lám, ezt a kritikát is kibirtam...) (de van veretesebb irodalmi példa is a tarsolyomban a következő popperi mondatra: Hol nehezedik az élet, hol könnyebbedik Sappho énekében is arról ir, azzal vigasztal (persze más vonatkozásban, de általános törvényként)hogy ami most rossz, az később jó lesz...)

Nem a "válság " a súly, hanem a lelki reakcIó, a kétségbeesés - a rossz reagálás rá. Ki vagyunk szolgáltatva minden kudarcnak, nehézségeinket tragikusabban éljük meg, mint amilyen nagyok... (sok ember pl. már attól  a viszonyítástól is boldogtalan lesz, ha a szomszédjának jobban megy, mert még azt is saját kudarcának fogja fel)

Aztán az egyéni élet szükségszerű válságairól beszélt , hogy ne már csak mindig a pénzügyi, gazdasági oldal kerüljön elő - (ami  -láthatóan- neki se kedvenc témája, meg nem is szakterülete)

a házasság, az öregedés, sőt a gyereklét is -ezek mind válságokat hoznak az ember életébe (a gyerekeket és az öregeket is nálunk lekezelik)

Popper -mint mondja-, nem tud megoldásokat adni, de aztán mégis:

romló helyzetekben is úgy kell viselkedni, hogy az ember megőrizze emberi méltóságát.(vö. Arany:Legnagyobb célunk  itt e földi létben embernek lenni mindig, minden körülményben)

És  - gyakorlati tanácsként, hogy - mindig csak a legközelebbi akadályon akarjunk túljutni! Mindig csak 1 napot kell "kibírni" (mint a lágerekben, a túléléshez) - hogy a cím is magyarázatot kapjon (hát én nem erre gondoltam, erre se...)