már jócskán ebédidő volt, amikor a tévében "kifogtam" megint a Hogy volt c. műsor-t, ami máskor is rabul ejtett... most Bessenyei Ferenc megidézésével. Tulajdonképpen, nem is tudtam rögtön, hogy ez a "Hogy volt", csak láttam-hallgattam a kék farmeringjében, lajosmizsei kertjében emlékező, harsogó embert, aki arról beszélt, hogy vége, és sajnálja, hogy vége, és boldogságot kiván azoknak, akik túlélik, és irgyli is őket, de azért minden nagyon szép volt, ami volt... és mondja mindezt olyan vitalitással, és erővel, hogy nem is értem, miért... aztán vágták be a studiót, és a rá emlékezőket: a műsorvezetők mellett, Piros Ildikót (Bessenyei-Othello Desdemonáját), Avar Istvánt (a nem elfogult pályatársat), Kovács Istvánt (aki 20 éves főiskolásként volt megilletődött patrnere, "fia" Rembrandt-Bessenyeinek,) és a felesége ( rá utalva emlitethette a felidézett riportban Bessenyei, hogy túltörődnek vele.)
Bevágtak részleteket, a Szechenyiből, a Kossuthból... is.
És én csak állok, már felöltözve , a kis bunda is rajtam, melegszik rám, mindjárt 2 óra, nem fogok kapni már rendes ételt az étteremben... és nem tudok moccanni, erősebb bennem "...éhe a Szónak, éhe a Szépnek" - mint éhe a Kenyérnek....
de aztán mégis -fájó szivvel kikapcsolom a tévét...
ezért: bableves, sültcsirke, krumpliüre , Eszterházy szelet
mikor hazaérek, 3 óra körül, bekapcsolom a tévét, s még tart a műsor!..., ha tudtam volna, jobban sietek! (vagy el se kellett volna mennem.... hiszen éhes is maradtam...)(a ..Szóra... a Szépre)...
