nem akartam elszalasztani a Vonzások és változások című (miért ez? mi köze Goethéhez?) kiállítást a Nemzeti Múzeumban, úgyhogy eldöcögtem oda -mármint egy döcögő busszal. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy buszra sose ülök, de hát a biciklim se lenne épp praktikus megoldás a fővárosban. Nem lehet minden együtt...

s az tény, hogy itt kiállításból is több van... meg a Múzeum parkja bőségesen kárpótol a nagyváros zűrös-rázós-bűzös... stb kellemetlenségeiért...

(vannak itt gyönyörű helyek - csak el kell jutni odáig.- szoktam is mondani.)

A festményeket magángyűjteményekből válogatták. 18. 19. századiak. Nevesebb és kevésbé ismert festőktől. Azért látom, hogy nem véletlen, kinek ismerem a nevét... (Székely Bertalan, Barabás, Ferenczi, Szinnyei Merse, Munkácsy, Csontváry) kinek nem.

Műfajilag leginkább a portrék, az emberábrázolások ragadtak magukkal. (különösen a gyerekek, család ábrázolása - életképek.)

Az arcokon nem látszik az eltelt 100-200 év... Sőt. Annyira életteliek! El is gondolkodtattak. Mennyire élőek, elevenek, kifejezésgazdagok. És hogy mit fejeznek ki? Mintha sokkal több tartás, emberi méltóság lenne bennük. (mint bennünk, kései szemlélőikben)

valaha, e festmény tanulsága szerint

 ilyenek voltak a műszemlélők...

 a velencei palotában ...és

itt és most... hm...