28-án a Bajza utcában, az Irószövetségben reading azaz felolvasás volt, a költői szakosztály tartotta, Turczi István vezetésével, Géczi János vendége pedig Turi Tímea volt, azaz lányom...,

a kertszeretet áradt a Géczi versekből, az egyik meg felidézett egy képet, ami akkor támadt elém, amikor már közeledtünk az Irószövetség felé, a Bajza utcán, s egy fal

mellett romló szememmel, a zöld bukszuson meglapuló kis hódarabokat jázminnak néztem, s bent hallom, pár perc múlva a haikuban:

miről beszéljek/ a lehullt jázmin mellett/ tudom, s nem tudom

az tény, hogy nekem a jázmin, akár félrenézett, akár valódi, mindig, illatával is, a gyerekkori kertünket idézi...(az elveszett édent...)

és az intellektuális bizonytalanság IS nagyon ismerős... ami máshol is jelen van: "erről sokmindent nem tudok, erről a versről de hogy vers abban reménykedek..." (én is!)

igen , a fő, hogy a vers legyen..."...)

aztán az "esteledés" öreg problémája...:

"esteledek e sötét testben... hol vagy, hol nem... mondjad el, mi lesz odaát"

"hullnak rád a tenyérnyi falevelek"

Majd vendégét mutatta be, mondván, hogy mestere Ilia Mihály elbeszéléséből ismerte meg   ő hívta fel a figyelmét Turi Timeára, mondván  hogy oda kell rá figyelni, (bár akkoriban prózákat irt, de Radnóti Ikrek havac. művéhez hasonlította azt a sajátosságát, hogy  a bekezdések végén megemelkedik, és eget-földet össze tud fogni....

"elképesztőn bátor"nak titulálja a verseket, ami meg fog jelenni kötetben, a Kalligrammnál, (hogy ciklusokba rendeződve, ezt múltnak tett engedménynek róva fel, meg azt is, hogy ilyen fiatalon mindenképp "arcot" akar mutatni...)

a versek külső és érdekes sajátosságaként említi, hogy olyanok mint a duplafedelű történetek, leginkább a zsidó történetmondáshoz hasonlítja, amelyek végén mindig kiderül, hogy "nem erről van szó", hanem a történet fölött van valami jelentés! Ezt nagyon szereti benne...

Neveket emlit, költőrokonokat: Emily Dickinsont, Sylvia Plathot...

és azt a különösséget , hogy törékeny, illemtudó stb. jellemvonások mögött, ellenére, a versekben brutálisan, konokul kemény, egyenes... itt Nemes Nagy Ágnes,(mívessége) Gergely Ágnes neve is felkerült a rokonköltők listájára. S végül az "egyik legígéretesebb pályatárs"nak nevezte...

Aztán pár szóval a bemutatott is jellemezte saját költészetét, illetve, kiemelte, hogy legfőbb kérdése az volt, hogy is lehet valami megtörténte után elmondani ezt a valamit (merthogy a "történet" kulcsszó ebben az epikus költészetben)..

beszélni a férfiakról, titkos életemről, (E.D. magánéletről),a megnemtörtént dolgokról, amik mégis megtörténnek, mert nem múlnak, a túlélők magányáról, azokról, akiket elhagyott,(mégis ottmaradtak vele),fogalmi költészetről, szerelmi költészetről, és Szép Ernőről a Molnár büffében ...

amiben  az ironikus hangok után különösképp meglepett ez a sor: ... hogy nem kellett tovább gyereknek lennem (különösképp, ha a gyerekkori kötet címével is (...gyereknek lenni...) egybevetem)

a versek felolvasását élénk figyelem és tapsos tetszés követte...

majd a házigazda Turczi úgy konferálta le, hogy  valószínű az év lírai felfedezését halljuk (jelzem , ezt már  írásba is adták a Bárka egy év végi körkérdésére adott válaszban), komoly revelációt jósolva meg a kötetnek (csak ne kiabáljuk el! - várjuk!)