már alkonyodik, és reggel óta nem szűnik a fejfájásom, lemegyek kávét inni a közeli cukrászdába, aztán keresnék ügyeleti patikát, találok is, de csak receptre, orvosi hivásra adna valamit, onnan csak pár  lépés a kopjafák, ahol délelőtt ünnepség volt, meg koszorúztak, ködös, nyirkos, levélhullajtós…

kicsit makóinak is számitó Lator László legújabb könyvének bemutatójáról csak 2 percet kések. de már csak leghátul, pótsorban, kapok egy helyet. mindenképp jó, hogy ennyien vagyunk, legalább nem fázom tovább ebben a távfűtetlenségben. (épp délután vettem otthonra egy hősugárzót, de) itt most nem…

ilyen is ritkán van, csak az tűnt fel, hogy a város közepén, a szökőkút környéken sok-sok makói vigad, zenél, táncol, papirzászlókat lenget, az út felé... aztán kiderült: megnyitották -végre!- a 43-as  sztrádát azaz számunkra a terelőutat, ami azt jelenti, hogy megszabadultunk a kamionok…

Azt mondták, hogy komoly darab lesz, és milyen jókat kuncogtunk ....! - hallom mellettem a Hagymaház Esőember eldőadásáról kijövet, valakitől, miközben én még kicsit szipogok... De tényleg, azt hiszem én is nevettem is, nem egyszer, de azért a könnyes meghatottság az, amit magammal hoztam. Az a…

nem a "jólneveltségéért" kapta (amit persze lázadásokkal tarkit(ott) - Rudolf Péter az idei Páger gyűrűt. Hanem azért, mert Págerhez méltón jó színész. de érdekes módon - ha kissé ironikusan is, de mégis sokatmondón- végigkisérte a dij átadását követő beszélgetést ez a kitétel - vezér motivumként...…

  "Féltem a zsinagógát Askelonban: jól ismerem, mert a makói templom másolata, megszólalásig. és ha féltem, Makót is féltem Askelonban" Most értem ide, a határhoz közeledve lányom küldte ezt az smst, tegnap 13,00:48-kor, Szerbia határa felé közeledve - miközben Térey Protokoll c. könyvét olvasta…

Budapesten volt a könyvbemutatója egy makói (zsidó) vonatkozású könyvnek... talán nem is olyan véletlenül - ismervén az előzményeket...  de remélhetően meglesz valamikor ősszel a makói bemutató is, talán valemelyik iskolában(?) , hiszen a könyv szándékát, célját tekintve elsősorban makói diákoknak…

sejtettem! hogy meglesz... az expon fedeztem fel a  fotótablókat Makóról és alatta az irást, hogy ez a Hild-pályázatra készült, de amikor érdeklődtem "illetékestől", titokzatosan msolygott, hogy nem mondhatja még meg, (annál is inkább nem, mert én sokat irok - mondtam volna, hogy azért diszkréten…

olyan csendre ébredtem , mintha nem is május 1 lenne, vagy legalábbis 2010 május 1-e?, amikor már -úgy tűnik, nincs jelentősége ennek a napnak. Vajon a munkának se? Nem csak az ünnepének? vagy inkább a hiányának...? emlékszem, pláne, hogy a főutcán laktunk, ahol a végeláthatatlan felvonulásokat…

április 16 - pár éve " holokauszt emléknap" -pár éve, "államilag"... pontosabban, nem tudom, mit jelent ez "gyakorlatilag",  "hivatalosan" ... A mi kisvárosunkban, ahol az egész zsidóság hovatovább "emlék"  - nemigen tudok szervezett megemlékezésről... mindenesetre a zsinagóga kapuja nyitva volt, …