erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

magányos emlékezés

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2010. április 17. - gond/ol/a

április 16 - pár éve " holokauszt emléknap" -pár éve, "államilag"...

pontosabban, nem tudom, mit jelent ez "gyakorlatilag",  "hivatalosan" ...

A mi kisvárosunkban, ahol az egész zsidóság hovatovább "emlék"  - nemigen tudok szervezett megemlékezésről...

mindenesetre a zsinagóga kapuja nyitva volt,  és meg lehet emlékezni a holokauszt áldozatairól az emléktáblájuk előtt (mint minden évben ilyenkor, bár most semmi plakátot nem láttam erről a városban)

ma teljesen egyedül voltam ott. azaz mégsem egyedül. annak a sok-sok meggyilkolt embernek az emlékével, akiknek a neve - egyre inkább festékjüktől kikopottan, és nehezen olvashatóan - sorakozik a zsinagóga udvar falára elhelyezett márványtáblákon. Sorban az apám nevével. Odahelyeztem a neve alá az emlékezés kavicsát. mécsest is gyújtottam, de mire lehelyeztem, elfújta a szél a lángot. Bennem ég tovább...

emlékezem azokra, akikről nem lehetnek emlékeim...

a zsinagóga csendes nyugalmában égett  2 gyertya...

épp akkor szólalt meg a mobilom, lányom üzent Pestről - korábban emlitettem neki, hogy majd az ő nevében is fogok emlékezni zsinagógában - a -soselátott-nagyapjára..

6 előtt még visszamentem (akkor már be volt zárva a kapu), de a zsinagóga homlokzata gyönyörű fényben fürdött:

előtte, az út mentén - empatikusan - sárgállottak az árvácskák...

 

26 komment
zsidóság emlékezés zsinagóga Makó

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://megosztaniamifontos.blog.hu/api/trackback/id/tr328322408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13003 2010.04.17. 10:45:23

Tegnap emlékeztem én is, jóformán senki nem reagált.
Válasz erre 

13709 2010.04.17. 12:24:35

kedves Aliz, megemlékezés? ameddig emlékezünk, addig létezik. együttérzek veled édesapád tragédiája miatt..és a többi ártatlan áldozat emlékére is égjenek a gyertyák. üdvözöllek
Válasz erre 

12019 2010.04.17. 12:47:23

Veled emlékezünk!
Válasz erre 

11354 2010.04.17. 12:58:46

Kedves Aliz! Próbáltál-e már mesélni erről az időről bármikor is pl. egy szerelőnek, aki mellett téblábolsz, amíg ő pöszmötöl és érezhetően nyitott bármilyen beszélgetésre? Én már kipróbáltam és a teljesen tájékozatlan emberek eléggé meglepődnek egy rövid történelemórán, ami személyes, családi vonatkozású. És tuti, hogy ők arról semmit sem hallottak, legalábbis nem ilyen szemszögből. A magányos emlékezés mellett talán az ilyen tájékoztatás is mindenkinek kötelessége lenne, aki elsőkézből tud valamit arról az időről.
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 13:13:08

emlike, elolvastam a te csendes emlékezésedet is...
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 13:14:42

kedves Valéria, tudom, hogy az emlékezés mennyire fontos! köszönöm az együttérzést... sok-sok gyertya kell hogy égjen!..
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 13:37:43

Gordon, köszönöm az együttemlékezést!
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 16:36:33

Kedves bird! nem, a szerelőket hagyni szoktam dolgozni..., kéretlenül nem szoktam történelem órákat tartani (amúgy se), de ha úgy adódik nem zárkózom el semmi elől. Irni meg megirtam, megirom, ami meg kell irnom,... bárki elolvashatja. (épp most fog megjelenni a "történetem", törtnetünk,egy antológia német nyelvű változatában is)
Válasz erre 

11354 2010.04.17. 17:09:20

8-ra: Én sem az éppen befutó és tovább rohanó mestereknek meséltem, hanem aki hosszabb ideig volt nálunk és régebbi az ismeretség. Nagyon nyitottak, mert semmit nem hallottak azokról az időkről, különösen, ha a határon túl élték le a fiatalkorukat. Ők nem valószínű, hogy eljutnak az írásos visszaemlékezésekhez.
Válasz erre 

16940 2010.04.17. 17:43:48

Házunkban évtizedekig élt egy pasas, valamikor ő volt a házmester, pardon, házfelügyelő. Javítok, mert igen fontos valakinek könyvelte magát. Néha, elismerendő, valóban hasznos, sőt fontos szerepet töltött be. Senki nem tartotta különösebben műveltnek, viszont ún. ezermesternek megfelelt. Kontár kivitelben persze, ám ha az ember szorult helyzetbe kerül, igényei szerényednek. Nos, egy ilyen alkalommal zárat cserélt bejárati ajtómon. Éppen hogy hozzáfogott, amikor kiderült, valami szerszámát műhelyként szolgáló pincerészében felejtett. „Sebaj”, mondta, „térülök-fordulok, s itt vagyok rögvest”. Elmaradása picit hosszabbra nyúlt a tervezettnél, s mikor szemöldököm kérdőbe mozdulhatott (hiszen a „mester” nagyúr, szavakkal csak végső esetben vallatható!), ő keresetlen egyszerűséggel megjegyezte, csupa nagybetűvel írom, hogy a rosszabb látásúak is könnyen olvashassák: „ELNÉZÉST KÉREK A KÉSÉSÉRT, DE ÚTKÖZBEN LEÖLTEM NÉHÁNY ZSIDÓT.” – sic! Az illető apámmal azonos korosztály, tehát gyerekként átélte a Vészkorszakot. Átélte, de az üldözők, a rablók, a gyilkosok (enyhébb esetben cinkosaik) oldalán. A két család szomszédsága vagy ötven évnyi. Szerintem kizárt, hogy nem tudott „származásunkról”. Ha tápláltam is valamennyi illúziót, az eset óta semmit… Felszín alatt izzik a parázs. Különben a történés egyáltalán nem friss, hanem úgy 5-6 éves.
Válasz erre 

13003 2010.04.17. 17:49:46

Azt hittem, helytelenül használtam a szavakat, de nem. Érzésem szerint nem követtem el hibát. Azért idéztem a szavakat, hoy jelezzem az együtérzést.
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 18:10:46

9. bird, megértelek..., igazad van.én is gondoltam már rá, hogy a mai embereknek, sokaknak, már fogalma sincs semmiről. sőt, esetleg félretájékoztatják. tehát, ha tud is valamit, rosszul. De tegnap pl. a 103 éves zongoraművésznőt is lehetett hallami a theresini emlékeiről..., de ő se tudott mindenről, a borzalmakról nem is lehet... viszont gyönyörűen, gyönyörűket zongorázott...
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 18:12:43

... a tévében: Alice Herz-Sommer!
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 18:18:26

navigátor, kétszer is el kellett olvassam, de még most sem értem! vagy talán NEM AKAROM érteni?! :(
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 18:21:44

emilke 11. miért gondolod ezt?.. akkor olvastam el a bejegyzésed, mikor itt utaltál rá, hogy irtál... te "csendesen", én "magányosan" -ezek majdhogynem szinonimák... (persze,hogy "együtérzés"!) hanem arra is gondoltam, hogy inkább igy emlékezzünk, minthogy megzavarják az emlékezésünket. (mert sajnos, már arra is van példa)
Válasz erre 

152037 2010.04.17. 18:42:50

Nagyon jó ez a videó: http://www.youtube.com/watch?v=wdBRPVi7uJQ
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 20:25:14

wallaby37, hogy jön ez a video ide?!
Válasz erre 

11354 2010.04.17. 21:04:23

Navigátorhoz kapcsolódnék: elég érdekes helyzet, amikor érintettel beszélgetve zsidóznak, velem két napja történt hasonló. Két eset lehetséges. Vagy leleplezi magát valaki és úgy válaszol valamit. (A frappáns reagálás csak utólag jut az ember eszébe.) Vagy elengedi a füle mellett és témát vált... Aliz! Ha nem is törekszik valaki arra, hogy minden lehetséges módon ismerősöknek próbáljon mesélni, legalább a leszármazottjai tudjanak arról, mi is történt itt 70 éve. Sohasem értettem, miként tudták az ötvenes-hatvanas években szülők, nagyszülők elhallgatni a gyerekeik, unokáik előtt a történteket.
Válasz erre 

13282 2010.04.17. 21:50:33

bird 18. az előbb még "szerelő"-ről volt szó - aki "nem ismerős" feltétlen... arról szó sem volt, hogy a leszármazottaknak nem mesél az ember... ugyan már! ismerjük a "beszéld el fiaidnak" parancsát !
Válasz erre 

13282 2010.04.18. 00:01:27

...AMIRŐL IRSZ, AZT ÉN SE ÉRTETTEM SOHA, BÁR MOSTANÁBAN KEZDEM: FÉLTHETTÉK ŐKET, EZZEL PRÓBÁLTÁK "MEGVÉDENI"..? vagy "szégyellték", hogy mi történt velük, hogy mi történhetett! és ezzel is meg akarták kimélni őket ettől...
Válasz erre 

14742 2010.04.18. 08:14:12

Bird 18-ra és Alíz 20-ra: Azt tapasztaltam, hogy a túlélők önmaguknak sem tudták megmagyarázni, hogy ők miért, és társaik miért nem maradtak életben. Ehhez hozzá adódott még a külvilágból érkező ilyen jellegű kérdés, és az amúgy is - soha fel nem oldható - félelemmel élők elkezdték szégyellni magukat, állandó önvizsgálatot tartottak arra nézve, hogy mit tehettek volna társaikért? Ez persze csak az egyéni tapasztalatom - kár, hogy egyre kevesebben vannak, akiket ez ügyben meg lehetne kérezni.
Válasz erre 

13282 2010.04.18. 11:17:23

lehár, ebben is lehet igazság, de a "szégyen" nem csak ezzel magyarázható pszichológiailag, mert ők is áldozatok voltak, a "túlélők" is, és azt is nehéz elviselni, hogy velük (is)elkövethették azt az emberi megaláztatást, amit...! És ugyan, mit tehettek volna...? nem ők voltak másokat mentő helyzetben! de a"túlélőség" valóban külön lelki teher, csak nem hiszem, hogy a családon belöli elhallgatás a gyógymódja... (szerintem nem is az, ha van itt egyáltalán gyógymód...)
Válasz erre 

16940 2010.04.18. 22:14:36

aliz2 (szerkesztő) 2010. 04. 17. 18:18-hoz Pedig sajnálatosan "egyszerű". Az illető nemes egyszerűséggel utalt azon népi elfoglaltságra, amikor a szegényebb osztályok kevésbé civilizált (értsd: lumpen; rossz indulatúan: proli) családjainak csemetéi - 1944/45 telén - mint nyilas suhancok a Dunába kísértek többezernyi zsidót, hogy egy-egy ilyen délutáni vagy esti program után szaladhassanak haza uzsonnázni, illetve vacsorázni, ám nemegyszer elkéstek... Igen, s még egy tanulságos mozzanat! E szomszédom megjegyzését hamiskásan hunyorogva, ironikus vigyorral tette. Hadd ne magyarázzam tovább a kontextust.
Válasz erre 

13282 2010.04.19. 00:20:52

...jaj ne is! annyira abszurd - és sajnos, mégios igaz lehet... a életmenetével kapcsolatban egy szélsőjobb oldalon (de hogy is tévedhettem oda!) most olvashattam hasonló stílusu és tartalmú ) megjegyzést!
Válasz erre 

11381 2010.04.19. 05:04:54

Navigátor, én gondolkodás nélkül tökön rúgtam volna az illetőt. Csak azért, hogy ne sántuljon.
Válasz erre 

16940 2010.04.20. 23:48:06

25. kopacsi 2010. 04. 19. 5:04-hez Rendes férfiember nem üt meg nálánál apányi évmennyiséggel idősebb másik pasast, csak akkor, ha fizikai okoknál fogva elkerülhetetlen. Természetesen nő ellenben nyugodtan tökön rúghat bármely hímet, amennyiben az nem magatehetetlen vagy igen élemedett (illetve gyermek). Viszont jelenthetzem, verbálisan igen megizzasztottam, a pacák nem sokkal később verejtékben úszva bizonygatta, miszerint legrendesebb munkaadói zsidók voltak... stb., stb.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása