olyan csendre ébredtem , mintha nem is május 1 lenne, vagy legalábbis 2010 május 1-e?, amikor már -úgy tűnik, nincs jelentősége ennek a napnak. Vajon a munkának se? Nem csak az ünnepének? vagy inkább a hiányának...?

emlékszem, pláne, hogy a főutcán laktunk, ahol a végeláthatatlan felvonulásokat rendezték, a házunk előtt, mindig a fúvószenés ébresztőre keltem ilyenkor, sürgés-forgásra, lázas készülődésre, orgonaillatra, talán az ablakunkba is kitettünk egy vázányi orgonát...

most, se szine se szaga a napnak - kiderült, hogy a ballagásokat szervezték erre a napra (minden étterem velük telt meg, be se fértem...) - persze orgona biztos volt a ballagásokon is...

délután azért kibicikliztem már csak szokásból is a Maros-parti majálisra,

ott viszont - eltekintve az összetéveszthetetlen friss marosi-erdei levegőtől, amint a töltésen lekarikázok, nem tetszett semmi... (persze a kirakodóvásárok sose voltak az én világom) - a szinpadon se tetszett a műsor, valami oratorikus, állóképes, néha táncos (ős)magyari történet(?) aztán aerobikus ugrabugra... megint a Maros közvetlen partja, ahova menekülni próbáltam, a harsányságból, (semmi se jó nekem? se a reggeli ébresztőmentes csönd, se a vásári kavarodás?)  Nos, a Maros tényleg nem a megszokott volt, a partján is már jóval többen álltak, mint szoktak, és motorzaj, motorzaj, és nem folyt a Maros vize csendesen, mert a motorcsónakok, és motoros egyéb vizijárművek szántották fel, le-s-föl, 8-asokban, bravúroskodva, mutatványoskodva... szegény Maros, azt se tudta , merre folyjon. És a nézelődök se vele foglalkoztak, hanem a motorosokkal...

azért igy is szép (pláne fotón, ami nem "hangos") 

leültem a parta, és magamba szivtam a látványt, a csillogó vizet, mikor kisütött a Nap, a motorok úgyis csak átmenetileg masiroznak rajta, a Maros marad, a Maros örök...

meg a fák is a partján, amit meg se érinthet semmi felfordulás, csak növekednek, fölfelé... (ha nem is az égig...)