megint kénytelen vagyok  azaz inkább így mondom: szerencsém van lányom legutóbbi, a Szegedi Egyetem február 9-i számában megjelent tárcájából (az elejéről) idézni, a REÖK első szintjén levő efZámbó kiállítással kapcsolatban: A cikket akkor írta, amikor még nem látta a kiállítást, viszont felidézett benne egy gyerekkori Műcsarnokbeli emléket, amikor is igen maradandó hatással volt rá "valami"  efZámbó...:

"Évekkel ezelőtt, amikor a szentendrei Vajda Lajos Stúdió jubileumi kiállításán jártam a Műcsarnokban, sok minden tetszett, sok mindent láttam érdekesnek, viccesnek, felszabadítónak, de csak egyvalami nyűgözött le igazán: ef Zámbó István Csík, a festő című kicsiny szobra. A piciny alak olyan elesett volt és naiv, szinte bárgyú, hogy nem kelthetett más érzést a szemlélőben, mint szeretetet és együttérzést. Olyan szeretetet és együttérzést, amit nem is kiállítóterembe illő műalkotások, hanem gyerekszobák plüssállatai iránt érezhetnek a kisfiúk és a kislányok, olyan plüssállatok iránt, amik, hiába babusgatják őket rongyosra, mégse tudnak válaszolni erre a szeretetre: némák, és épp e némaság miatt lesz a babusgatás eredménye az elrongyolódás.A műalkotásokat valószínűleg épp ez, pontosabban ez is különbözteti meg a hétköznapi tárgyak nagy részétől: az, hogy a műalkotás válaszol. Sőt, néha ő kérdez először.(...)*

azóta se lányom se én nem jártunk efZámbó kiállításon, nem is kísértük figyelemmel a játékos kedvű, jó humorú, ötletes avantgard művész  munkásságát; ezért is lepődtem meg annyira, amikor a kiállítás egyik belső nagy termébe belépve, a terem közepén egy halomnyi  -farönkökre kötözött- elhasznált plüssállat látványa fogadott - Kiváncsi voltam , mit fog mindehhez lányom szólni, milyen képet vág, ha meglátja megtestesülve - többszörös példányban - a  tárcabeli hasonlatát, úgy hogy lesben álltam a fényképezőgépemmel, de az első pillanatot, a fülig érő szájú derűt és meglepődést  csak a szemem tudta lefotózni, ez a lenti fotó már kissé "beállított", (vagy inkább megállított) de hát a plüssállatok is "be vannak állítva", avagy inkább ki vannak állítva!s így legalább ők is szembe látszanak:

Aztán még egy külön felfedezés! meglett az a kis plüsállat, a rengeteg közt,  az a kis

pöttyes kutya is, ami otthon is megvan a múltból még valahol talán, s aminek  képe "beugrott" a hasonlat írása közben lányomnak, mostani elmondása szerint, miközben mutatja a kedves s valóban ismerős kiskutyát, én vehettem valamikor rég, kisgyerek-lányomnak - kár hogy az itteni kutya piros  nyakörvétől-szalagjától? éppen nem látszik jól a "szív"es felirat: "I love You" - pedig egy plüsállatkánál ez nagyon fontos kitétel:

egy másik teremben meg a falon van valami lenyügöző?egy maci! méghozzá a képfelirat szerint nem is akármilyen:"Szőrős szent maci  tartós emlékkel" és még csak  2008- ból!:

És visszafelé is, le kell még guggolni hozzájuk, hiába: nehéz ezeket a műalkotás-plüsállatokat itthagyni a múzeumban:

* http://www.u-szeged.hu/object.760618f7-f4a2-487a-b350-2a9c34a1f54f.ivy