hiába konferálták be az operettfesztivál köszöntő megnyitóba, hogy csak az idő is kedvezzen...

nem kedvezett, válogatott módszerekkel

először csak a szél lobogtatta a szinpad feletti kárpitokat, lobogószerűen, lóbálta a felfüggesztett mikrofonokat, úgy hogy dübörgésszerű morajlással kisérték a zeneszámokat

aztán olyan hideg lett hirtelen, hogy haza kellett menni átöltözni

fura volt, hogy mire felpattantam a szerncsére szélső helyemről, épp az hangzott el a szinpadon Sybill szájából, hogy át kell öltöznie

de aztán túl sok lett a szinkronicizmus, sokan gondolták így, mire visszafele fordultam hazulról, mindenki -aki a közelben lakott - rohamléptekkel, pokrócokkal, kabátokkal felszerelkezve vágtatott a szabadtéri felé,  hogy még időbe visszaérjen

volt is ezután pár zavartalan nem vacogó percünk, amiben elhangzott egy kellemes kettős, az Illúzió a szerelem - , ezt Sybill most nem kis Petrovával, hanem a Nagyherceggel énekelte... s igazán úgy, mintha cáfolná a cimet és NEM lenne illúzió a szerelem, pedig a szinpad illúziójában hangzik el, és mégis..., azaz mégsem...

de aztán jött a rideg valóság zuhogó eső képében. a szinpadról elhangzott egy pár valószerűnek tűnő mondat viharról egyebekről, utólag esett le a tantusz, mikor már az ernyőinkkel pánikszerűen hagytuk el a nézőteret, hogy a színpadon minket játszanak, és nem a darabot... sőt egy idő után minket is néztek a szinészek, megfordult a szerep, nézőkből lettünk szinészek, ők szinészekből nézők, Mikó István és Kiss Zoltán - a kormányzó és az impresszárió (szereptévesztően) a színpad szélére jőve összekapaszkodva nézték, azt hiszem, nagyon rossz és gyáva játékunkat! elrontottuk az ő játékukat. pedig ők annyira szerették volna befejezni, de még azt se vártuk meg , hogy a hangosbemondó bemondja, mi a helyzet, ha eláll az eső, folytatják(-e?)... persze nem állt el, bár ezt akkor még nem tudhattuk..., az meg úgy tűnt senkit se érdekel, hogy végül is kik lesznek egymáséi...

de hát van egy mindnyájunk fölött álló rendező

aki olykor átrendez mindent

néha nem is árt, ha egy vihar figyelmeztet rá