erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

pelenkázni

2010. január 19. - gond/ol/a

valamelyik reggel (bekapcsolva felejtett tévé mellett) arra ébredtem, hogy egy női hang valami olyasmit mond, hogy "pelenkázzunk, akkor tovább élünk" - csukott szemmel még azt  hittem első pillanatban, hogy ez valami inkontinenciával kapcsolatos  reklámmondat lehet?, de aztán láttam Kopp Máriát, teljes komolyságában és elhivatottságában, a reggeli műsorban,(nem a reklámban), komoly tudós nő és családanya, aki a több gyerekvállalás mellett száll mindig sikra, most is , mint kiderült,  ez a férfaknak  szóló szlogen is mintegy propagáló mottója lehet a gyerekvállalásnak és (az apák jelentősebb szerepvállalása elősegitésének a még nem szobatiszta kisgyerekek gondozásában , mert hogy azzal saját maguknak is jót tesznek, amennyiben hosszabban élhetnek ilymódon. A kisgyerekek nevelése  meghosszabbitja az életünket! - bizonyított , tapasztalható tény.

Kopp Mária, már többször is nyilatkozott  népesedéspolitikai ügyben,  mozgalmat is indított a több gyerek vállalása érdekében, nagyon költői - meséből "lopott" hangzatos elnevezéssel :Három királyfi, három királylány

(mert tényleg milyen kár, hogyha a 3., a legkisebb királyfik vagy királylányok nem mindig születhetnek meg, pedig ők szokták megmenteni a királyságokat...)

MTA programtól és népesedéspolitikától és a pelenkázás általános  népszerűsitésétől is  függetlenül (reggeli tiszta gondolataim fényében, de nem először,) annyira világosan fogalmazódott meg bennem, és annyira az evidencia erejével,  nyilvánvalságával, ami magyarázatra igazán nem is szorul, hiszen annyira pofonegyszerű ez, - inkább az nem érthető, hogy is lehet megfeledkezni róla -, hogy

az élet  igazi  értelme az ÉLET

ami nem más mint az élet továbbadása, gyerekek  ÉLETre hozása...

a "szaporodjatok és sokasodjatok..." beteljesitése

(és... nincs de!...)

(az viszont nagyon jó, hogy fogLalkoznak a kérdéssel tudományos és politikai szinten  is)

A bejegyzés trackback címe:

https://megosztaniamifontos.blog.hu/api/trackback/id/tr308322362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

49339 2010.01.19. 02:42:51

és miből neveljük fel a gyerekeket, ha nincs munkahely, nincs normális, emberi fizetés, s ezáltal emberi megélhetés??? :)

13282 2010.01.19. 03:20:30

számítottam ilyen jellegű kommentre, de ez a bejegyzés most másról szólt! a 2 utolsó -ugyan zárójelbe tett - sor esetleg magyarázat főleg az utolsó, illetve olvasd el a programot (be van linkelve) - ott a válasz a kérdésedre (remélem) - mert segiteni (könnyíteni) akarnak...

13005 2010.01.19. 07:44:19

Aliz, ha szüleim úgy gondolkoztak volna, mint Kiki és valószínűleg még nagyon nagyon sokan, akkor sem ők, sem mi nem lennénk itt. Mert micsoda dolog volt egy háborúban, vagy azután egy rombadöntött országban, ahol minden hiányzott házasodni, családot alapítani? Gondolhatod mit érzek, mikor a mai igényeket hallom, mikor apám szappan beszerzésre ment, anyám meg ennivalóért falura...Ez csak úgy kifakadt belőlem. Talán az élethez való kedv tűnt el valahol:((((

12388 2010.01.19. 09:41:30

Ez csodaszép és csodajó, de hogy van az, hogy általában azok vállalnak többet, akiknek egy is sok (babázni szerető gyermekasszonyok stb)? A mi szomszédaink ilyenek. Rabicfal választ el tőlük, hallom, hogy a kisebbik gyerek folyamatosan bőg valamiért. KÉT ÉVE. ÉS Anyucinak annyi kérdése marad hozzánk, hogy zavar-e a gyereksírás. Nem basszus, az zavar, hogy sír a gyerek, ami különbség. Az zavar, hogy Apuci csak úgy bír kommunikálni a gyerekkel hogy 'Eztfejezdbe eztfejezdbe eztfejezdbe (felhangosítja a tévét)'. Az zavar, hogy a nő se szól egy emberi hangot a gyerekhez, hanem egy darabig hallgat, majd elkezd artikulátlan hangon vernyogni vele (hiszen gyerek: hasfájás, dackorszak, magyarázat mindig van. Ja, hogy milyen felnőtt lesz...? Kit érdekel). Az zavar, hogy közben KÉT gyerekük van, és mikor kilépnek a lakásból, csak úgy csöpögnek a méztől, miközben bent üvöltöznek. Meg az, hogy mindent elfoglalnak, olyan rendetlenek, mint az istennyila... a folyosó közepe felé laknak és minden kint van, babakocsi (egy négy és egy öt év körüli gyereknek minek), kisebb-nagyobb kismotor... Meg az apaember úgy bocsátja el a Ligetbe a gyereket anyjával, hogy 'Ne szaladgálj' A Ligetben! Hát, mit csináljon, egy négyéves a Ligetben??? De oda se mindig viszik le, csak a balkonunk alatt lévő parkolóba ('Hovamész? Otmaracc! Mondomotmaracccc!!!' stb, családsi idill) Szóval többek között az ilyen példáktól van az, hogy az ember úgy dönt, hogy nem hajtja a tatár, csak azért, hogy legyen, nem fog szülni egy gyereket... hogy is mondjam na. Nem kötelező. Nem fogunk kihalni, nem darabra megy. Ezek embergyerekek! Ami a háborúban miért igen, most miért nem-témát illeti: valahogy telítődtek az emberek. Anno valami összetartotta az embereket. Valahogy kikopott ez a lelkesedés, volt több háború is, a háborúk utáni generáció meg úgy nőtt fel, hogy az egyenjogúság örve alatt befogták melósnak teljes műszakra a nagyit is, úgyhogy irány a bölcsi... igaz, mennyi technikai vívmány van már, hurrá, jódolgodba azt se tudod. Tele az emberek hócipője. Az enyém még kevésbé is, de ezzel a család-kérdéssel én se vagyok nagyon képben. Egyfelől jó a család. Másfelől akkor jó a család, ha igazi.

13709 2010.01.19. 09:54:16

Georgiával abszolut egyetértek. Más az igény, más a mérték és az érték... Sajnos, vagy nem sajnos... ez van... Viszont érdekes, amit Viorica hozzászólt, többek mellett az "igazi" család utáni vágyódás, az álom... Na ez is megérne egy(?) misét.. üdv Valéria

13282 2010.01.19. 10:04:21

kedves georgia41, köszönöm soraid, "nyilván" teljes mértékben egyet értek veled - gondolom a bejegyzésből is kiderül, ez a szemlélet, s hogy az ÉLET továbbvinni akarása mindent felül kell , hogy írjon... Én magam a háború kellős közepén, 43-ban születtem! (a többit már le se irom ... most...)

13282 2010.01.19. 10:07:44

V10R1c4...rajtad múlik! (múlna?)...:)

13282 2010.01.19. 10:09:11

Valéria, hát igen, volna miről beszélni - talán azért is ez a mozgalom... (meg talán kicsit ez a bejegyzés is(?)

39027 2010.01.19. 10:39:26

Na, látjátok, más nem akar, mi meg szeretnénk és nem jön:-(

13709 2010.01.19. 10:43:19

Kedves Aliz, eszembe jutott egy szép közmondás, Hogy megértsd szüleid szeretetét, nevelj saját gyerekeket. Sőt minden akkor válik/válhat világossá.. üdv Valéria

13282 2010.01.19. 14:22:06

Victoria Ash! majd "jön"...!

13282 2010.01.19. 14:23:45

Valéria, hát persze hogy így van... és a mi gyerekeink is akkor fogják megérteni a mi szeretetünket... és így tovább... :) jól van ez így...pláne hosszú távon...

20785 2010.01.19. 18:39:48

Akkor én sokáig fogok élni :D

20785 2010.01.19. 19:57:15

Ki ez a kis husi? Csak neeem?

13282 2010.01.19. 20:36:54

a hozzászólásodra ill. az után raktam fel a fotót:) nem kaptam engedélyt a "modell"-jétől még ... (de azóta már 25 éves! s lassanként várható a következő generáció pelenkázás(r)a:)

20785 2010.01.19. 21:55:59

Igen, láttam, hogy a fotó később érkezett, azt hittem te vagy rajta :) Az én nagy lányom 19 , de van egy két éves pelenkás is, úgyhogy közeli az élmény :)

13282 2010.01.19. 23:12:19

rólam még nem készülhetett volna színes fotó! én fotóztam a 4 hónapos lányomról, s tényleg pelenkázás előtt...:) (a kezek -a fotó alján- az apjáé)

11354 2010.01.20. 02:16:15

Azért bizonyos körökben már sok évtizede természetes az apák egyenrangú (?) szerepvállalása a gyereknevelésben és -ápolásban. És az akkor nagy valószínűséggel öröklődik is, legalábbis nálunk szerencsére ezt látom. Persze ez nagyszülőként is folytatódik, ami nagy könnyebbség lehet a fiatal szükőknek, akik így el tudnak szabadulni rövidebb, sőt hosszabb időre is kettesben, ami nem árt egy kapcsolatban. Még ha nem is könnyű az unokákkal foglalkozás, több napig (esetleg több hétig), de sok örömöt ad, talán többet is, mint annak idején a saját gyerekek (vagy pedig arra már nem nagyon emlékszünk). A gyereksírás hozzászólásra: pár napja mondtam egy ismert gyerekpszichológusnak, hogy talán nem haragszik, de mi nem az általa favorizált meleg-megengedő nevelési módszert követjük, hanem a (szeretve) szigorút, ami nagyon jól bevált már több generációnál is. Ennek eredményeképpen nem emlékszünk (és a szomszédaink sem) arra, hogy a gyerekek, unokák sírtak, hisztiztek, akaratosan követelőztek volna.

13282 2010.01.20. 08:15:43

bird, igen, tudok róla:) (főleg bizonyos ("modern, fiatal") értelmiségi körökben:) már én is várom, hogy (újra) pelenkázhassak (unokát)! :) én is azt hiszem, hogy szeretve-szigorúnak lenni a legjobb nevelési attitüd ezt egyszer a lányom, kisiskolásként meg is fogalmazta szeretett első tanitónije elismeréseként, igy: "szigorú de kedves" (persze egy szülőnek midig nehezebb szigorúnak lenni - vagy néha kedvesnek is nehéz?):)
süti beállítások módosítása