erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

"voláre"

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2013. július 13. - gond/ol/a

igen! így élni oly jó... az egykori olasz slágerekre komponált, alakított ANCONAI SZERELMESEK dalait  belül biztos,

de a Volárét pl kivül is, kórusban együtt énekeljük velük a Hagymaház szabadterén, (Voláre, ó, ó...cantare ó, ó, óóóóó...)

Nem számít a történet bugyutasága, inkább bájosnak tűnik, mint (pedig olykor) otrombának. És megnyugtató a sok kimódolt  -deus ex machina- egymásratalálás. No és a dalok! olaszul, magyarra átfordítva is... Az ifjúság... Hova repült...A dallamok visszahozták ifjúkorom legszebb nyarait....

Volare ..igy élni oly jó...

még újraélni is!

 

6 komment
zene szinészek Makó

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://megosztaniamifontos.blog.hu/api/trackback/id/tr848322756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 2013.07.13. 21:41:24

Jó lehetett! Valószínűleg a színészek, énekesek is jól érezték magukat a darabban, ami csak használ a hangulatnak :)
Válasz erre 

238500 2013.07.13. 23:30:21

Bugyuta? Otromba? Hmmm... Az Anconai Szerelmesek szerintem egy elsőosztályú alkotás, az életöröm felszabadult ünneplése. Bevallom, amikor még a Radnótiban játszották, többeket is elcipeltem megnézni a darabot, csak hogy ürügyem legyen többször is megnézni, annyira jó volt. Persze ehhez az elsőosztályú élményhez olyan elsőosztályú színészek kellettek, mint teszem azt, Szervét Tibor, Schell Judit, Gubás Gabi és Kováts Adél. - - - - Aztán sok-sok évvel később barátnőm - emlékezvén a darabról való vég nélküli áradozásomra - meglepett egy jeggyel a Városmajori Színpadra, ahol egy vidéki társulat adta elő ugyanezt a darabot. Nos, az valóban sírnivalóan bugyuta és otromba volt. Tényleg, szó szerint a sírás kerülgetett, hogy a hajdanvolt varázslatot így szét lehet barmolni. Szerencsére, barátnőm vigasztalásul megszerezte az eredeti Radnóti-beli előadás DVD-felvételét :-) És miután azt megnéztük, végre ő is megértette, hogy miért áradoztam, rajongtam a darabról annyit. Pedig tényleg nincs a darabban semmi különös. Csak annyi, hogy az ember az előadás után legszívesebben odafutna a színészekhez, és egyenként megölelné őket. És együtt énekelne velük :-)
Válasz erre 

13282 2013.07.14. 15:36:45

Valika: igen, úgy tűnt, hogy a szinészek is jól érezték magukat. (általában így szokott lenni, Makón...:)
Válasz erre 

13282 2013.07.14. 15:42:21

2--hoz: nem kapott ennyire kiemelt hangsúlyt a bejegyzésben ez a két (kissé negativ)jelző! illetve volt mellette más is.Semmi se fekete vagy fehér. Én ERRŐL az előadásról irtam, s nem voltak előitéleteim. Azaz ismereteim igen: pl lányom is dicsérte a darabot, ő is talán kétszer is látta... nekem főleg az olasz slágerek jelentettek sokmindent, de ez szubjektiv kategória. Mint ahogy az is, h kinek miért tetszik vagy nem annyira valami...Végül is én is elismertem, ha egyszer ez lett a fő mondanivalóm, hogy "igy élni oly jó" (volare) :) Hát mi ez is, ha nem "az életöröm felszabadult ünneplése"? :)
Válasz erre 

238500 2013.07.17. 17:45:24

Szerintem mindenben egyetértünk :-) Megjegyzem, egy mukkot se tudok olaszul. Ezért aztán életem egyik nagy rácsodálkozása volt (a lélegzetem is elállt, úgy elöntöttek az érzelmek), amikor egyszer egy barátnőm elárulta, hogy valójában mit jelent az magyarul, hogy "Volare, Cantare...". Repülni, énekelni... Nos, hát igen :-)
Válasz erre 

238500 2013.07.17. 17:55:05

Nehéz volna ennél tömörebben megfogalmazni azt, hogy milyen érzés boldognak lenni... :-)
Válasz erre 
süti beállítások módosítása