a Szépművészeti mindig élmény - már maga az épület is... kivül-belül,

most ugyan a lépcsőket kicsit sokallottam (Pesten járkálva -s nem biciklizve- mindig jobban elfáradok - de a múzeum mindig megéri (egyébként lenne lift is)

a nyolcak megtekintése után (kedvenc Berény Róberteknél többet időzve), a kamarakiállitást kerestük meg, az volt magasabban, kissé eldugva(?), persze ahhoz képest, hogy 1960-ban  be se mutathatták az akkor készült  (de egy 1937-es fotó alapján "újrafestett, továbbgondolt) Lakner képet: "Varrólányok Hitler beszédét hallgatják" - még jó, hogy egyáltalán:

a másik kis teremben található hagyományos varrólányképek pedig - legalább 

a másik kis teremben található

az eredeti fotó és a "rá"festett kép közti különbség, megvilágitja a festő Lakner érzéseit, véleményét a fotón látottakról (ami talán leginkább ez a sora összegez: AZ EMBER... MŰVÉSZETET CSINÁL ABBÓL, AMITŐL FÉL.

a másik kis teremben található hagyományos varrólányképek pedig - legalább annyira  elgondolkodtatnak, kontrasztjukkal; mi történt azóta.. mi lesz? hova haladunk (a varrólányok már nem is varrnak, csak hallgatják kábultan... -t; a jelen ill. már a jövő perspektivájából,  egyre inkább sötétre festi a képet... jó hogy kiállitották végre, az időközben szem elől is tévesztett festményt, Fehér Dávid "kurátor"é az érdem, Lakner 75. születésnapjára...

délután interjút csinált az ifjú kurátorral lányom a rádióban, addig - hazautazásom előtt -,. a szomszédos múzeum kertbe húzódtam, kicsit kipihenni a sok járkálást egy padon, nézegetve a fákat... (amik mindenütt, de itt különösen szépek),

 de aztán beugrottam kicsit a Nemzeti Múzeumba is, ha már a közelben vagyok A kiállitás -aminek megnézésre még maradt is időm-  nem volt túl lenyűgöző, fotókon, képeken Európa, országai... (de nem igazán )művészi fotókiállitás ez, inkább csak informativ, s kissé sablonos,sztereotip  is, -eltekintve egy-két fotótól.

(Viszont Andre Kertész fotói hamarosan láthatók lesznek itt...)