néha csak úgy felbukkannak előttem dolgok, a múltból, és oda kell rájuk (is) figyelni, mintha üzennének,

most egy 1968-as notesz úszott elő a múltak iszapjából, amikor Bécsben nyaraltam,  nagybátyámnál, és itt a noteszba, oroszul irtam be a naplóbejegyzéseimet...(talán "konspirációból"?, illetve, hogy más azaz a nagybátyám, ne tudja elolvasni..(?) de találtam benne magyar sorokat is, egy oldalnyit, ahova azt a részt irtam ki a regénye kéziratából, amit a bátyjáról azaz az apámról irt (a regényben Sándor)- a bori bevonulása előtti időkről:

"Ott álltak a Lóverseny téren. Körülöttük hátizsákosoktól feketéllett a tér....Minket Borba visznek - mondta Sándor, aki ott állt...Hátára egy túltömött hátizsák volt téve."Mivel tömted úgy ki a hátizsákodat? ezzel a súllyal nem fogsz tudni menetelni majd"- mondta ő. Sándor vállat vont. "Az ember nem mehet kényszermunkára a Tiszta ész kritikája nélkül" - felelte."

"Akkor még tudtam imádkozni. Jó azoknak, akik hisznek, és jó azoknak is, akik abban hisznek, hogy nem hisznek. De rossz a kétkedőknek, akikben megtört a hit, és már sem a hitetlenek jöttem, vagyok  és megyek, se a hitüktől fűtöttek odajutunk csoportjához nem tartoznak, azoknak, akik bár szeretnének, de már nem tudnak hinni, de arra is képtelenek, hogy bár szeretnének, ne higgyenek.

...megértem a végét. de Sándor és a többiek...."

úgy látszik, nem segithetett a tiszta ész... kritikája.... se....

......

("...s mint egy hűvös hullám: a 2X2 józansága hull rám")