olvasván híradásokat, nézegetve fotókat, videókat különböző, és szinte mindennapos, fővárosi tüntetésekről, sztrájkokról, nem igen szokott elfogni a vágy , hogy én is ott legyek... ezek többnyire tiltakozó tüntetések, és eleve kudarcra itéltek szoktak lenni, és öncélúak (sajnos), most viszont egész más történt, s velem is,a József Attila  melletti kiállás kapcsán, a szobra elmozditása elleni 32 órás versmaraton, a hideg Duna parton, a szobor közelében, határozottan azt a sóvárgó érzést váltotta ki belőlem, hogy ott kellene lennem...(nézegetve a fotókat, videókat megszólalt bennem Arany Toldija: hej, ha én is, én is, köztetek lehetnék....) ott lenne a helyem nekem is... a hallgatóság (netán az önkéntes versmondók) közt, de mindenképp a szobor közelében, és nem is (csak) valami ellen, hanem mellett.... az emberség mellett, a jó szó mellett, a költészet mellett, mindamellett amit József Attila, "az én József Attilám" is képviselt és kell hogy képviseljen ma is.... (mint mikor a 70-es években jaj, szeressetek szilajon c műsoromban elkiabáltattam a szinpadosaimmal... ) Jaj szeressétek szilajon! -mondom most is.

Ne hagyjátok, hogy elmozditsák a szobrát (még ha állitólag közelebb is a Dunaparthoz(?),de ne egy olyan térrendezés keretében, ami a '44-es állapotokat akarja visszaállítani... ordas eszméivel együtt?!

Néma falun lakom én, hol még az ebek sem ugatnak,/nem bőgnek tehenek, még a malac se visít.- jutottak eszembe Babits sorai , itt a vidéki kisvárosi csöndben, november 19-én... Makón, mint  ama május 23-án Rákospalotán, a forrongó fővárosba vágyva, hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi /s sarkra az Eszme kiáll isteni ríma gyanánt;hol tán míg irom ezt Magyarország nagy betegágyán/vér és kínok közt megszületett a Jövő.

Itt most nem volt néma József Attila!!!32 órán át mondják , éneklik szavait...

Nem hiszem, hogy jövőformáló forradalom volt Pesten a József Attila szobor mellett, nem születhetett meg a Jövő, semmi,... de talán célt ért az ember szó, és hang, hogy ne menjenek még rosszabb irányba a dolgok, ne menjünk annyira rossz irányba, és semmiképp se visszafelé...és jó érzés látni, hogy ha nem is sokan számszerűen, de vannak, vagyunk....

S jogunk van... mindazzal szembenézni,/ mit elkerülni úgyse tudhatunk./ Mert növeli, ki elfödi a bajt. / Lehetett, de már nem lehet,/ hogy befogott füllel és eltakart/ szemmel tartsanak, ha pusztít a förgeteg,/ s majd szidjatok: nem segítettetek!" ahogy Illyés mondta a Bartók c. versében, rámutatva mindenkori kortársi tanuk felelősségére"- vagy ahogy megint csak a homo moralis szállóigévé lett intése is:"vétkesek közt cinkos, aki néma"

mindent azért már nem lehet szó nélkül, "némán" tűrni...

"József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek..."... nagyon sokan, nagyon szeretünk! (nem csak azok , akik el tudtak zarándokokolni az országháza melletti Dunaparti szobrodhoz, hogy ott maradhass, ime, hát meglelve hazádat...