azt mondja unokatestvérem, skypon, többezer km távolságból, hogy most viszonylag meg van elégedve velem, a hangom is javult..., csak ne írjak már mindig a halálról!...
ez kicsit megdöbbent, mert ezt a szót - azt hiszem legalább is -, le se írom, (csak most), kerülöm, persze biztos sokszor körülírom, eufemizálom... s valóban elég pesszimisztikus hangulatúak újabban a megnyilatkozásaim, ilyentájt: ősszel - szabadkozom - ilyentájt: 70 felé... Ő viszont már 80! persze sokkal fiatalabbnak is néz ki mint én... (s mint általában is a tengerentúliak!) mondja: ússzak, mozogjak, adjak magamra menjek fogorvoshoz, fodrászhoz stb... Mindenben igazat adok neki, abban is, hogy majd kerülöm ezt a haláltémát, hiszen - ő is mondja - az úgyis eljön...
aztán pár perccel később hallom a tévében Nagy Bando András (65)(fut, úszik, teniszezik) szájából,- Darvas Ivánt egy interjúból idézve, hogy: "Aki 70 éves korában nem gondol a halálra , az egész egyszerűen hülye." (no persze, "gondolni", lehet, de írni azért nem kéne róla...(?)...de később meg azt mondja a Nagy Bandó, hogy a boldogság - halálfélelem..., mert minél inkább élünk meg intenzíven és élvezettel valamit az életben, annál jobban féltjük, hogy elveszítjük. Hát igen, így függ össze élet(vágy) és halál(félelem). Ez a Szeptember végén c. vers nyitja is... hogy legboldogabb idejében gondol a költő a halál(á)ra... igen, még nyiínak a kerti virágok, de látjuk amottan a téli világot... hát még ha már nem is nyílnak! ...és igen, elhull a virág, eliramlik az élet... (Kosztolányi szerint a legszebb sor, és ő is mennyit irt a halálról - főtémája volt - de épp az életszeretete jegyében tette)
eliramlott ez a (mindjárt) 70 év is...
délelőtt a retron (m2) erről énekelt a Cserháti Zsuzsa és a Máté Péter is...
"esztendők úgy repülnek el, mint a madár... "
(s hol vannak már ők is, pedig még 70-ek se lennének...)
