hát... nem volt valami jó napom. pedig nagy része a rég óta vágyott Szegeden telt el...
már rosszul kezdődött, amikor a korai ebédelésem után, az utcai teraszról (ami most nem volt valami nyugalmas, egy közeli épitkezgetés miatt- a lépcsőn felügyeskedve, az ajtóban, a tálcáról leröpült a teás üvegem és darabokra tört a kövezeten... Mondták is, hogy ma már ne csináljak semmit, ha már ilyen rossz napom van - mint mondtam. Dehát még annyira az eleje volt... És fogtam magam, bementem a busszal Szegedre, ahol már vagy egy éve nem voltam, csak átutazóban. Hát most a nosztalgiámmal jól szembenézett a valóság...
a REÖK ben nem tudtam megnézni a MIRO kiállítást, csak az én hibám volt, hiszen tudhattam volna, hogy hétfő - múzeumi szünnap...
de a többi csalódás nem rajtam múlt...
semmit nem találtam meg, ami miatt érdemes volt régebben bejönni...
az áruház földszintjén a papírosztályt, a Kárászon a Gulácsi Galériát, egy kis szegedi könyvesboltot se (se a Bálint Sándort, de a Sik Sándort), se a fényképezőgépjavítót,
a Kárászon majdnem nekem jött egy suhanc, akinek a "budapesti egyetemistá"nak mondott (lóditott) barátja már másodszor szólított le, hogy valami illatot próbáltasson ki velem, az Acapellában a mögöttem levő asztalnál levő hangos társaságból a mögöttem ülő, csak úgy, hanyagul majdnem ráterpeszkedett és hátraesett az asztalomra... (amúgy németek voltak)
ráadásul megint megkörnyékezett a forgószédülésem..
azért még elmentem a közeli DÉMÁSZ épületbe, nemrég még ott volt ismerősünk fotókiállítása (de már lekéstem azt. úgy telik az idő...), egy csupa hátból álló modern kiállitást néztem meg, s hát meg kellett állapítanom, hogy a sok hát közt egyetlen egy volt igazán szép és élménykeltő, a kiállító udvar állandó szobra....
hát nem csak a művek közt, az egész városra vonatkozóan tűnt úgy, hogy "a régi jobb volt"....
