Ahogy telnek az évek, egyre inkább körvonalazódik, igazán, hogy valóban maya - káprázat, amiben élünk. Mert hol van ez a kedves mosolyú , 3 éves kislány? (aki voltam, egykor)

És hol a fiatal anyukája?! (aki  később, kérdezgette is játékosan, kajla kamasz lányától, hogy ugyan hova lett az a szőke fürtös kisbaba) És hova lett ő?! és mivé lesz ez a mostani 70 éves, jóval kevesebb idő múlva, mint mikor még 3 éves volt? 1946-ban...

És amiket most gondol? és amiket évtizedekkel ezelőtt? Még ha hű is önmagához. Mert hányszor is gondolt egyszerre mást ugyanarról a dologról is, egyidőben is. És valójában ugyanaz a dolog is hányféleképp tükröződhet, attól függően, hogy honnan nézzük? (Hát még, hogy ki , s mikor...)

Ezért nem szeretem, ha valaki makacsul ragaszkodik (vélt) igazához. És nem fogad el más igazságokat.

Ezért nem kedvelem a kinyilatkoztatásokat.

Ezért kedvenc irásjelem a ",?". és a "...", ami megkérdőjelez ill. elgondolkodtat illuzórikus "igazságaink"ról.

Ezúttal is...