ezt még 19-én írtam: "a Zárórát hallgatom itt a számitógép mellett, nem is háttér televiziózás ez, inkább oldaltér, mert oda-oda pislogok a tévéképernyőre is, meg hallgatom is - rászoktam a tévére nagyon, mert ilyenkor, ha be van kapcsolva, (és épp ezért többnyire be van-) mindig úgy érzem, hogy nem…

ezt még 19-én írtam "a Zárórát hallgatom itt a számitógép mellett, nem is háttér televiziózás ez, inkább oldaltér, mert oda-oda pislogok a tévéképernyőre is, meg hallgatom is - rászoktam a tévére nagyon, mert ilyenkor, ha be van kapcsolva, (és épp ezért többnyire be van-) mindig úgy érzem, hogy nem…

minden Berlinről szól, 20 éve dőlt le a fal... tegnap a tévében Berlin drágám címmel sorozat kezdődik; írók tesznek vallomást Berlin mellett Dalos György -gyel kezdődik a sorozat, ő ott is él, ottlakóként mutatja be szeretett városát, jelezve , hogy szinte kezdettől fogva sorszerű ez a kapcsolódása…

Proust Megtalált idejéből készült filmet már jóelőre kinéztem magamnak a műsorkínálatból, de nem emlékeztem pontosan a kezdésre. Úgyhogy biztos, ami biztos, már jóelőre  átkapcsoltam az m2-re, -nehogy megfeledkezzek róla-, s az idő, olyan könnyen elvész (szemben Proust-éval, bár ő is csak a "végére"…

mondja már meg nekem valaki, hogy ez a reggeli közszolgálati műsor, miért olyan, mintha esti (altató) lenne?! már eleve olyan, mint a "napnyugta" - s nem "napkelte" - és eleve olyan, mintha máris ismétlés s nem "élő", friss műsor lenne... nem akarom viszasírni a múltat, de az a bizonyos reggeli…

néha nem szabadna bekapcsolnom a tévét, legalább is akkor nem, amikor csak a híreket a teletexten, vagy a pontos időt  akarom megnézni, mielőtt, már útrakész vagyok valahova - mert fennáll a veszély, hogy nem tudok elindulni , és - műsortól függően - ottragadok a képernyő előtt egy vagy két órára.…

még a kísérőzenéje is nyomaszt, csak háttérként "hallgatom" olykor, de annak idején -ha jól emlékszem - (majdnem) rendszeresen néztem, no nem"rajongóként", de elviselhetően, érdeklődéssel, kíváncsisággal -arra emlékszem, hogy a záró, ismétlő képsorok egy-egy szereplő szájából (újra)elhangzó…

Tegnap este-éjjel két film közt, amiknek elaludtam a végét, teljesen éberen, sőt éppenséggel - hogy úgy mondjam - tágra nyitott szemmel és az is lehet, hogy olykor tágra nyitott szájjal néztem-hallgattam végig a Zárórában Veiszer Alinda beszélgetését Markó Ivánnal; ami kissé rendhagyó volt - bár…

Ha majd öreg leszel..." hallom a tévéből a jól ismert, de egyre ritkábban hallott, különösen sokszínű, tartalmas hangot, s látom az (épp ma!) 20 éve már meghalt színészt, egykor  színész-ideálomat: Kálmán Györgyöt, már öregnek, ősz szakállasnak, de a film jóvoltából megtévesztően élőnek.  Élőbbnek,…

különös kapcsolatokat vélek újabban felfedezni a filmek és a valóság közt - a múló időben... ez az utóbbi kitétel a lényeg most itt, hiszen tudjuk, hogy a film az a műfaj, ami a legközvetlenebbül ábrázolhatja a valóságot, ha úgy tetszik a "legvalószerűbb" művészeti ág csakhogy nem csak a film…