Érdemes volt 24-én a "Napkelté"-vel kelni, s oda is figyelni -utiláz, pakolás, kapkodás, menetrendi időre készülődés ellenére is - 2 "erős" emberre. Erőt és lendületet adtak! (Tudom, másoknak is.)

Egyikőjük pedig "csak" a hangjával - de milyen fájdalmasan sokáig kellett nélkülöznünk ezt a hangot! gazdájának hónapok előtti komoly rosszullétét, azt követő komáját -borzongató szenzációként nagydobra verte minden híradás; örvendetes javulását -mai jellemző módon- már inkább elhallgatta... De most saját hangja volt a leghitelesebb híradás! Törőcsik Mari jól van: hangja erősebb, fiatalabb, tisztább - mint valaha! (bár M.G.P.-vel már -hiába! - megíratták a nekrológját - mint humorizálva mondta, utalva a közben  megjelent cikkre is- amiből csak azt fájlalta, hogy ott 75 évesként emlegeti M.G.P. - holott "csak" 73!. De ez inkább csak humorizálás volt, igazán azt sajnálja, hogy lánya születése óta ez az első alkalom, hogy karácsonykor ő lesz vendég, és nem ő a vendéglátó...

A másik "erős" ember a halkszavú, hadaró, beszédmodorával önmagának a legkisebb jelentőséget tulajdonító s mégis nagyon jelentős Hankiss Elemér. Aki a stúdióban ülő hírességekből összetevődő vendégkaraj egyik tagjaként ült örökös-legendás piros sáljában, ami a végén lekerült róla -de hogy? - odadobta a vele szemben ülő Szabó Istvánnak - majd nyakról-nyakra járt..., hogy átadhassa azt az erőt, optimizmust,amit eredeti gazdája képvisel - persze ő immár a sál-jelkép nélkül is!)

(azért Szabó István kapta meg a sálat, mert egy kis vitába elegyedtek Hankiss-sal, aki épp azt fejtegette a karácsonyi, tárgyi, megvásárolható, személytelen- ajándékozás pandantjaként, hogy nem jól ajándékozunk, amikor boltokban vásároljuk meg ajándéktárgyainkat (vö. korábbi bejegyzésem!), és hogy mennyivel jobb (lenne) személyeset adni, önmagunkból, illetve éppenséggel megszabadulni valaminktől, amit nagyon szeretünk! Szabó István ezzel szemben éppen nem szeretne megszabadulni szeretett dolgaitól, sőt, Hankissról se tudta elképzelni, hogy pl. képes lenne megszabadulni legendás piros sáljától, mire Hankiss abban a pillanatban levette nyakáról levehetetlennek hitt sálját, és szinte megkönnyebbülve, egy elegáns mozdulattal Szabó István kezébe röpítette: tessék, a tied... Mit aztán a többiek is sorra "felpróbáltak", teljesen félreértelmezve a gesztus jelentését, hiszen az éppen arról szólt, hogy ne ragaszkodjunk a tárgyakhoz, legyünk szabadok - azoktól is...)