tegnap este óta Stockholm és Makó közt nincs mobilkapcsolatunk, ami azt jelenti, hogy lányom hiába hív, sms-t se tud küldeni, s ha én próbálom, akkor is rögtön azt mondja a géphang, hogy "a hívott fél jelenleg nem fogad hívásokat, kérjük, ismételje meg hívását később" - de hiába ismétlem később, és ráadásul nem is arról van szó, hogy "a hívott fél" - azaz lyányom, nem fogadna hívásokat, ha tudna, hanem valami zűr van a szolgáltatóval..., vagy nem tudom mivel, térerővel? mindezt persze emailból tudtam meg, mert szerencsére az internet (még) működik , ha már inter- (országhatárokon túl is), sőt  valószínű a telepátia is, mert (míg működött) a telefon, mindig akkor szólalt meg, amikor épp emailt irtam, most meg miután nagynehezen bejött az internet (mert az is akadozik azért pesze, illetve le van lassulva a gépem), épp várt egy korábban reggel irt email, és a válaszban épp azon siránkoztam, miért is nem  gyorsabb a gépünk, mert akkor (szinkron) csetelhettünk volna, mire oldalt a csevegésnél már "meg is szólalt" lyányom: "anyu, itt vagy?" - hát cseteltünk vagy 25O sort, úgyhogy majdnem el is késtem a most esedékes Páger Dij átadásáról, lyányom meg - gondolom - a városnézéséről; mire a Hagymaházba értem, ott már csak pótszékekre vagy lépcsőre lehetett ülni, vagy kiügyeskedni valami elvétve kimaradt, kósza ülőhelyet; én kivételesen ezt tettem, egy kisfiút megkértem, hogy másszon át a mögötte levő sor üresen árválkodó -de amúgy megközelíthetetlen - székébe, s így én csak egy korláton átbújva elfoglalhattam a helyét az ottmaradt ünneplőruhás kislányok mellett, elnézésüket kérve, de nem zavarta őket, kedvesek voltak, mondván: "csak osztálytárs", s ők is még bujkáltak, le a lépcsőn, régi tanítványomhoz (aki jelenleg tanár, képviselő is, meg duplanagymama); aztán később meg is kérdezték a kislányok: -"Maga volt Margó néni osztályfőnöke?" - "Én!"  - "Mert ő meg most a miénk!" - "Hm. Jó tanár , ugye? Mert diáknak is az volt!" - "Keményen dolgozik velünk, hogy vigyük valamire!" - szólal meg mögöttünk a "száműzött" kisfiú. A kislány meg: "Maga is szigorú volt?".... Hát , mit tagadjam.... Közben bevonulnak a színpadra az ünnepeltek, a Páger család tagjai, immár dédunokástul is, Kulka is , anyukájával, nővérével, sőt- majd később - kiderül - makói rokonai ("a makói kapcsolat") is itt vannak, a 4. sorban egy nővérpár alakjában, akiknek apukája Kulka anyukájának nagybátyja volt, s anyukájuk énektanár, aki hiába próbálta tanítani kottaolvasásra, (azt ma se  tud), csak a boldog gyerekkori marosparti nyaralásokra emlékezik vissza jószívvel - később jövök rá, hogy az énektanárnéni az én szolfézstanárnőm is volt (sőt engem meg is tanított kottát olvasni), egyik lányát viszont én tanítottam a gimiben irodalomra...  A kuratórium  most egyetlen jelenlevő színész tagja Szalma Tomi (bocsánat: Tamás!) a másik rokon-nővérnek volt osztálytársa, nekem meg diákszinpadosom... 

... makói -régi- kapcsolatok... 

Kulka "makói kapcsolatán" van "fennakadva" Réz András is,  aki szokás szerint beszélgetni kezd a mindenkori díjazottal, most Kulkával, mint új "Págergyűrű-tulajdonossal",  és ő is a "makói kapcsolat"-tal kezdi, ezt firtatja, hogy "tisztázza" a döntést - de megnyugszik... Továbbra is családi kapcsolatokról beszélnek, már a szegediről, szülőkről; a neves sebészprofesszorról és rajongott feleségéről, akiknek vendéglátó háza valóságos szellemi menedék lehetett azokban az időkben - íróknak, szinészeknek, rendezőknek, - amikor Kulka növekedett. Meglepi a polgármestertől  hallott tény, hogy Páger édesanyja jegyszedő volt az itteni, makói szinházban, igy valószinűleg innen eredeztethető a későbbi nagy színész szinház iránti elkötelezettsége, neki meg eszébe jut, hogy az ő pályája meg onnan eredeztethető, amikor gyerekkszinészént 8 évesen eljátszhatott egy nem is kis szerepet és épp a Lear királyban (aminek címszerepében nemrégiben láthattuk épp a Szegedi Szabadtérin) a lakásukkal szemben levő  Szegedi Nemzeti Színházban - akkor szeretett bele a színházba - mint mondja.

átfutnak a  a Pécsi -, Kaposvári-, Radnóti szinházbeli, s a mostani Nemzeti Szinház-i éveken, a kölönböző szerepeken, sanzonéneklésen (ami kottaolvasás nélkül is nagyszerűen megy neki),  filmeken (legutóbbi szerepét a Kameleonban mindenki dicséri - ő is ennek kapcsán a filmezést), a hangos könyvekről is szó esik (mely olyan hálás szerep, mintha mesélne - legnemesebb irodalmat (Iskola a határon, Halál Velencében), érintik   - nagyon futólag - Magenheim doktort (bár vastaps követi)  s kikötnek - kicsit szégyenkezve" a szórakoztatásnál a "bulvárnál. " Kulka szinte szabadkozik a 2 éve Vári Évával felvállalt szórakoztatása miatt ... pedig szórakoztatni is lehet/ne színvonalasan,-mondják -, ha nem lennének előitéleteink...

lám én is , hogy elbulvárosodtam ebben a bejegyzésben, "de én nem is szégyellem" ? !

rengetegen tolonganak a ruhatárban (ott is egy volt tanítvány adogatja a kabátokat), visszahúzódok, leülni a szinte már üres nézőtér egy kényelmes bársonyszékére, lent, az első sorokból, még csak most szivárognak ki lassan, beszélgetve, tulajdonképpen akkor ismerem fel B. Marikát, mint  a makói kapcsolatot" (aki épp Dániából van itt , dán férjébe karol, miközben lyányom kedvenc iskolája kedvenc igazgatónőjével  (és rajztanárával) beszélget,  ugyanannak az iskolának zenei részlegének volt megalapitója Marika "szolfézs" tanárnő-anyukája, 50 éve) (az én lányom  meg épp a (Makónál) Dánia közeli(bb) Stockholmban sétál...  - miközben érdeklődik felőle egykori kamarazene tanárnője... vajon neki hiányoznak-e ott a makói kapcsolatok?!)