úgy hozta a - talán nem is vé(le)tlen - véletlen, hogy mostanában kétszer is keveredtem hasonló jellegű diskurzusba 30 körüli ifjú emberekkel, mindkettő tanárféle és feltétlenül gondolkodó s meglehetősen érzelmi-, sőt indulati lény is, tele elégedetlenséggel a világunkban tapasztalható visszásságok miatt, amikre felháborodva és indulatosan csakis nemet tudnak mondani, mit mondani?, kiáltani - én meg próbálok enyhíteni a képletükön, a magam nehezen megszerzett de immár pályán kívüli higgadtságával -s menet közben emlékezve csak rá, hogy dehiszen én is pont ilyen voltam, pont igy gondolkodtam a magam 30 éves korában, (meg még előbb is, meg később is), hogy magam voltam az elégedetlenség, a szembenállás, a tagadás...., de hát talán éppen azért csitítgatok, mert tudom, hogy sehova se vezet ez az út! (hát mi változott, a dolgok lényegét tekintve?!) és mind a kétszer - ambivalens módon Rákos Sándor (ellentmondásos de nagyon megszívlelendő) verse jut eszembe, ami nagyon belémragadt annak idején már - ultima rációként -, mást nem tudok, de ezt átadom, ahogy ő is - benne- a világot , örökségül - fiának:
Fiam a világ átadom / hegyeivel folyóival törvényeivel / az elejtett kő lefelé esik / legjobb ha ráhagyod / én tiltakoztam / hasztalanul / táplálkozás növekedés szaporodás / maradt a régiben / százmillióvéves forgatókönyv szerint / beletörődtem a hullaevésbe / a szerelem nevű mirigyjátékba / megbízható földlakó vagyok / fiam a világ átadom / azt ne mondd hogy már az apám is / az elejtett kő lefelé* esik/ ne egyezz bele a világba
Hát így, ő is (tiltakozott hasztalanul) - menet közben viszont mégis csak meg(vissza)fordul :
Ne egyezz bele...
csak az a kérdés: hogyan ne...
------------------------------------------------------------------------------------------
*fatális elirás történt. "felfelé" esik -et írtam először, a "lefelé" helyett - már hatott rám visszafelé a csattanó: nem egyezni bele, még ebbe se! (a gravitációba se)
és lehet is zuhanni felfelé!(?)
(egy - épp 32 évesen írt régi szövegem szerint igen, ... persze ez se (volt) a megoldás! sőt.., hiszen már a címe is: Fölfordult világom: Az idő esernyőjét / kifordította a vihar // nyelébe kapaszkodva / zuhanok fölfele // míg nyakamba zúdul / a tegnapi vízözön // És lenyugszik a Föld / a Nap peremén // ahol élek én )
