erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

színházi világnap, ma (és tegnap)

2009. március 27. - gond/ol/a

március 27. szinházi világnap

nem rajtam múlt hogy nem felejtettem el

valahogy eliminálódott bennem a múló évek folyamán az a hatalmas  lelkesedés, jóleső borzongás, amivel - hosszú évekig, évtizedekig,- a szinházat öveztem, ahogy csúcsélményeket kerestem (és találtam is!) egy-egy színházi előadásban, a nézőtéren ülve-elvarázsolva. Már ahogy vártam, hogy megkezdődjön a "csoda", hogy széthúzódjon a bíborfüggöny, hogy feltáruljon a titok, annak a létezésnek a titka, amiben mi is élünk, csak nem látjuk igazán, ehhez kellett a színház, a színpad világa - mert az meg tudta mutatni!

1962 óta meg március 27-én, évente egyszer külön ünnepként, mielőtt elkezdődik a szindarab, kijön a függöny elé egy szinész, és felolvassa valamely jeles színházi ember soros, évi üzenetét. ez aztán a dupla ünnep, volt is dupla élmény, ha épp úgy adódott.

'62-ben gólya, elsős egyetemista voltam, és egyre inkább érezve, hogy az "egyetem" nem igazán "egyetemes", legalábbis az, amit nekünk tanítottak; és egyre jobban felszínre tört bennem a vágy: színházzal foglalkozni, színésznek lenni, majd rendezőnek. (utóbbit félig-meddig meg is valósítottam, már tanárként, s igaz csak "B" kategóriában, és igaz "csak" diákszinpadon)...

'62-ben még "titokzatosabb" is volt a színház mint olyan , a függöny mögötti várázslatos világ el volt zárva a nézőktől, ma, mint hallom, rengeteg nyílt napot rendeztek a színházakban a színházi nap alkalmából, épp azért hogy megismertessék az érdeklődő közönséggel a kulisszák mögötti világot... De akkor hova lesz a varázslat? Már én se érzem azt a varázslatot, mit egykor, "megöregedtem?". elfásultam?, de talán velem együtt az egész kor is...? Vagy jobb is, ha természetesebbnek érezzük a szinházat, ha nem fölöttünk, hanem velünk, egy szinten állónak...

'62-ben Cocteau üzenetét olvasták fel! idén Augosto Boal, brazil drámairó és rendező gondolatai szólalnak meg szerte a világban az előadások kezdete előtt, ő épp azt hangsúlyozza ebben, hogy:"nyitottan fogadjuk be a mindennapi élet előadásait." Ő már szinte meg is fordítja ill. megerősiti a shakespeari szállóigét: szinház az egész világ...", mert azt mondja: "mindaz, amit a színházban bemutatunk, és saját életünkben is megélünk, azt sugallja: a színház teremtett minket!" (...) "Művészetünk arra tanít, hogy nyitottan fogadjuk be a mindennapi élet előadásait, melyekben egyformán vagyunk színészek és nézők, s elmosódik a színpad meg a zsöllye közti határ.Művészetünk arra tanít, hogy nyitottan fogadjuk be a mindennapi élet előadásait, melyekben egyformán vagyunk színészek és nézők, s elmosódik a színpad meg a zsöllye közti határ.Valamennyien művészek vagyunk: a színház arra tanít, hogy meglássuk azt, ami nyilvánvaló, de már annyira hozzászoktunk, hogy észre sem vesszük. A megszokott láthatatlanná válik, és épp azért hozunk létre előadásokat, hogy megvilágítsuk mindennapi életünk színpadát."

Nahát! akkor pontosan erről van szó!

Éljen a szinház! Éljünk!

De jobban! a szinház hatására is kinyitottabb szemekkel:

"A színház nem esemény, hanem életmód!
Mindannyian színészek vagyunk: állampolgárnak lenni annyit jelent, hogy nem elégszünk meg azzal, hogy társadalomban élünk, hanem megváltoztatjuk azt."

Rá(nk) férne! alaposan.........

.......................

lásd még: http://www.litera.hu/hirek/augusto-boal-uzenete-a-szinhazi-vilagnapon

A bejegyzés trackback címe:

https://megosztaniamifontos.blog.hu/api/trackback/id/tr718322238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása