felolvasó est a Grand Cafeban, ennyi embert még soha, itt! - pótszékeket kell berakni...

ki lehet a nagyobb vonzerő a már 66 éve megölt s most mégis - halhatatlan költészeté révén - 100. születésnapját "ünneplő" költő vagy a jónéhány ma élő író, akik felolvassák műveiket, melyekben valamilyen módon megidézik az ő alakját, - tehát mindenképp (jövök rá, menet közben:) Radnóti "győz"... győzzön is, maradjon, legyen itt köztünk,  épp elég megszívlelendő gondolata maradt ránk! volna mit okulni, tanulni belőlük...

Borbély Szilárd minden szava is ilyen! (ezt erősíti: a testet el lehet puszítani, de a nyelv a jövőt birtokolja) egy daktilus "eleséséből" kiindulva,  -felidézve azt az eseményt (Radnóti naplórészletéből) amikor a Nyugatban megjelenés előtt a verséből kihúzattak  (Gellért Oszkár) egy (a  ritmust, a daktilust ilymódon tönkretevő, "meggyilkoló" ) szót . "kit megölnek mert maga még sose ölt". (mert ez fontos, mert "van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is" - iíja később a bori lágerben "vaksin, sort sor alá tapogatva.... " (mint ahogy a lágerban élt) pontos hexameterekben) - akár József Attila kicsit korábban, másfajta szenvedések közepette mondja, hogy "még jó, hogy vannak jambusok, van mibe kapaszkodni" ) -

Kukorelli egy Radnóti -fordította Hölderlin verset olvas fel - (hiszen "minden sorát" a fordító alkotta újjá, az Övé lett), és milyen különös, innen, Radnóti felől nézve,  a régről jól ismert költemény, egész más jelentést is kap, valóban, mintha minden sora az ő sorsáról szólna, mintha Menon panasza az ő panasza volna)...

(egész más, nyers hangú versei egyikéből meg megtudjuk, -tanmeseszerűen- hogy miután "a zsidókat" kiszorítják  ebből-abból, a végén mégis úgy vélekedik az emberi rosszindulat, hogy "megint a zsidók jártak legjobban"- tényleg, hogy  is van ez?!)

Németh Gábor azzal kezdi, hogy eleinte milyen távol állt tőle Radnóti (nem is tudta, azt se, hogy hol lakott itt Vörösmarty Mihály), míg aztán... (de most jut eszembe,) nem is mondott  később se "nagy szavakat" Radnótiról, - a feleségéről (Fanni -Fifi néniről) beszélt meg inkább valahai kutyáiról - meg arról, hogy mi minden nem történhetett meg mifelénk azzal, akinek sorsa (prosztatarák helyett) "tarkólövés"... szó esik arról a kutyáról is, aki a tacskókor végső határáig élt, s mégis milyen nehéz volt az elvesztését feldolgozni, és egyszerre csak arra leszek figyelmes, hogy reszket a papír a rezzenéstelen hangon  bár odaadó figyelemmel felolvasó Németh Gábor kezében, igen, semmi kétség remeg a papír tehát remeg a keze, és ami (láthatatlanul ugyan, de a) kezét mozgatja..., és a 97 éves "Fifi néni"t idézi meg, aki már nem is sétáltatja kutyáit, már nincs neki újabb (se Didó2,  se Zsuzsa 4... - (ezt -Schoppenhauerrel - meg is magyarázza.., )és  már minden vibrál, remeg körülöttünk... a hiányban , a kimondatlanságokban végig ott van ő, a költő, - aki eleinte olyan - távol állt a felolvasótól... Most - mindenestre - itt van, köztünk.

Aztán Závada olvas fel az "Idegen testünk" c. regényéből, majd Radnóti naplójából, részleteket: "folytonos szorongásban élek" .

de hogy olvassa! milyen szermérmesen árulkodik a hanghordozása arról, mit is érezhet...

hát igen, van, amit még a nyelv mesterei, művészei, az írók is csak a nyelven túl tudhatnak elmondani...

.........

és itt is: http://www.litera.hu/hirek/kepzelodsz