a makói grafikai művésztelep idei témája: alterego

mindenkinek van, egy pár....

(csak kár, ha néha az eredeti arcunkat eltakarják! mint ezen a plakáton is, mintha csak a tabula rasara lehetne újat rakni)

pedig az alteregóink csupán (belső) aspektusaink, (szerepeink - néha valóságosak, megéltek és néha csak a vágyottak, másban megéltek...) amit néha ki is vetítünk...

csak kár ha eltakarjuk vele az "igazi"-t - de mi is az igazi arcunk ?

- ezek a képek is ezt keresgetik...:

a fotókon talán az látható, amik szerettek volna lenne, akik később "csak" grafikusok lettek:

és ha azok lettek volna, amik, pl. M. zongorista..., és nem a kék csikos pijamájában, hanem fekete frakkban egy koncertteremben (mint kedvenc G. G-ja), akkor a grafikus énje lenne az "alterego"ja..., (mindig a "másik" én, a meg nem élhető tűnik fontosabbnak(?) (mint ahogy a szomszéd rétje mindig zöldebb?)

lányom most nincs jelen a megnyitón, pedig eddig minden évben..., most vissza kellett utazniuk a "fővárosba", ("alteregot" meg nem tudott küldeni maga helyett - pici korában penditette meg egyszer, hogy milyen jó lenne, ha lenne (bár nem ezt a szót használta rá)- azt küldené maga helyett fürdeni...)évekig mindig itt volt, kislánykora óta ,egyik évben , már gimistaként, amikor a Kert volt a téma, őt kérték fel a megnyitó beszédre  - a voltairi "műveljük kertjeinket" jelmondattal zárta mondandóját...s jut eszembe  még korábban, jópár éve a megnyitón, egy performanszon, zongorázott is , a szinpad közepén, a grafikusok között, akkor M-nek az volt a szerepe, hogy savanyú uborkát (majdnem azt írtam: szőlőt - kinálgatott... Lányomból se lett zongoraművész , grafikus sem, pedig egy nyáron a műhelyükben is megfordult, rézkarcot csinálni, de épp a kémiai, vegyi veszélyek, macerák; a savas maratás vette el a kedvét a továbbiaktól)  mást - az irodalmat - választotta (mert ott nincs kiszolgáltatva sem másoknak , -mint az ugyancsak felvetődött filmnél - sem az anyagnak - gondolta...) - mindenkinek muszáj választani, és egy dolog mellett elköteleződni... (tulajdonképpen kár, mert a gazdagságunkból vesz el, szegényit, a specializálódás - bármilyen profizmusba, vagy differenciált mélységekbe is vezet...

Másik képen,  M.  egyik alteregós dupla varációján - ördög - angyal - elliptikus, mértani, kiszámított, egyensúlyt tartó  távolságban - beletükröződik a szemközti falon levő "alterego" , és köztük még az én visszatükrözött- fotós másik-énem is... :)  (Én meg lehettem volna "fotós"....? s nem "oktató"?:)

de a "küldetés" igen - ez "az", de ez nem is egy foglalkozás, ez affölött van, lényeg, emberi (női) lényegünk:

saját (fiatal - bár nálam már 41 éves) arcunkat képzelhetjük oda akár?:

később meg:

ennek mély megfeleléséről nem is beszélve:

ezek is már emlékek -egy kiállítás (összegyűjtött) (emlék)képei....