erről-arról-amarról

erről-arról-amarról

apám nyomába...

2009. szeptember 20. - gond/ol/a

ezt még Szerbiába utazásom előtt irtam (a motivációról)

" El akarok menni Borba

Oda, ahonnan apám nem jött vissza...

Bár elindult (elindították) az erőltetett menetben. De Pancovánál látták utoljára. Valószínűsítettük, hogy a cservenkai tömegkivégzés áldozata lett. De mivel Pancován és az úton is voltak "kivégzések", nem tudhatom...

Hogy megtudhatok-e többet most a helyszíneken, az is kétséges.  Tudományos kutató sem boldogult a levéltárakban, és különben is ugyan miféle "lista" maradhatott fent ott, ahol embereket névtelenül halomba öldöstek.(pusztán azért, mert zsidóknak születtek.(valószínű ez a szó helyettesítette a nevüket is-egységesen. A tömegsíroknak nincs névsora)

Azért, vagy épp ezért elmegyek Zomborra; ott temették el a cservenkai áldozatokat. Ott van egy emlékmű a zsidó temetőben.És elmegyek Borba, megnézem a helyszínt...

remélem, lesz erőm hozzá

apámnak vajon mennyi volt? mennyi maradt és mire? az "erőltetett menetben"...

mennyi erő kellhetett elviselni azt, amit elviselhetett...

fiatal ember volt

én  meg már lassan kétszer annyi éves

tőle elvették - a fiatal életével- az öregkorát is

pedig hogy illett volna  a bölcsességéhez az öregség!

igazán az lehetett volna az ő ideje

megyek. öregen, ifjú apám nyomát keresni... Vajon mit keresek? Vajon mit találok?!

Őt már seholse találhatom...

csak ott, abban, amiket írt - a szubtilis szellemiségében - s nem a szétszórt csontokban, valahol... és hiszem, hogy a szellemisége, ami mindig is áthatotta, túlélte a testét kioltó gyilkos lövést. _

....................................

ezt is Szerbiába menet, már ott, a vonaton kezdtem irni VRBAS helység után (aminek a nevét direkt megjegyeztem, hogy később a részletes térképen észrevehessem, hogy milyen közel is van Cservenkához...)

"állókép. a vonat áll vagy tolat? egy lépés előre , kettő hátra (mint ama hires Lenin irás cime) peronokon, padokon emberek ülnek szinte mozdulatlanul... tekintetük se rebben. piros tányérsapkás vasutas tárcsával elindul, visszalép, majd újra előre - megáll, az ablakunk alatt...nem siet el semmit...

ez az patópálos "ej, ráérünk arra még"... ki mondta, hogy ez csak magyar mentaalitásra illik rá?

Aztán nekiindulunk., a kukoricatáblák között, mint kilóméterekkel ezelőtt is; s igy úgy tűnik, mintha nem is haladna előre a vonatunk közben..

Vajon mennyi lehet az átlagéletkor errefelé?  ha nem lennének egyéb komponensek, ez a ráérősség biztos megemelné...

azt hiszem, ki fogok kapcsolódni

Bár Újvidék - ahova tartunk - viszonylag nagyváros és a nagyvárosok már uniformizálódva felgyorsultak... mindenfele...

.............................................

másnap, már Újvidéken, az ott vásárolt térképen látom, ott van VRBAStól nem messze CSERVENKA, ahol  (feltehetően) az én apám - és vagy 700 társa - életének véget vetettek (az akkori, itteni átlagéletkort alaposan megnyirbálva, hmm...).. ha apám eljutott idáig, ezen a csendes falun is át kellett mennie..., vánszorognia? Azt olvastam, hogy a szerb lakosság sajnálattal és jószivvel volt a munkaszolgálatosok iránt, és segitették is őket, már amennyire egyáltalán tehették...

és ez a rengeteg kukoricatábla... vajon akkoriban is ezt termesztették? azóta itt már megint volt "háború". de a kukoricaföldek rendithetetlen  nyugalmán semmi se hatol át."

A bejegyzés trackback címe:

https://megosztaniamifontos.blog.hu/api/trackback/id/tr868322326

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13003 2009.09.21. 04:12:37

Borból jött haza.Aki előtt az emlékezés gyertyáját ha meggyujtom néha, ma is csak kérdőn állok, mert soha nem beszélt. Nem állt hozzám közel, de talán senkihez nem állt közel. Védőpáncéllal vette körül magát. Csak bekopogok ezen a páncélon rá emlékezve és üzenek neki, ne haragudj.

13282 2009.09.21. 07:56:43

emilke, köszönöm... de épp ez az, hogy NEM jött azaz nem jöhetett haza!!! hogy érted, hogy soha sem beszélt? 1944 évig igen! 37 éves koráig, amig élni hagyták - ha nem is volt bőbeszédű, mindig meggondolta, hogy mit mondjon... de irt is (pl. a Nyugatba), el is olvashatnád...

13282 2009.09.21. 07:59:24

...válaszolt (az üzenetedre)?

13005 2009.09.21. 09:36:06

Aliz2, édesapàd emléke elött fejet hajtok! Benned él ö tovàbb, sosem lesz felejtve!

13003 2009.09.21. 11:44:26

Aliz, az apósom volt.Arról nem beszélt, ami történt vele. Már rég elment és én máshonnan tudtam meg, milyen poklokból tért vissza. Azt hittem, " hülye kommunista" Ember volt, félénk, szégyenlős, riadt. Ma már tudom és sajnálom, hogy soha nem ittam vele egy pohár sört. Csak egy kavicsot dobok el, valamerre a világban.

annameza 2009.09.21. 11:56:53

Én is "bori gyerek" vagyok, háború utáni, szerencsésebb, mert apám hazajött, - második turnus. Magam is vágytam Borba menni, - ahol Csapody Tamás szerint - tudod ő foglalkozik évek óta Borral - nincs semmi. Akár van, akár nincs - megértem, h. úgy érezted meg kell tenned ezt az útat. Tudsz arról a kevés irodalomról, ami megjelent Borról?

csaszi 2009.09.21. 14:51:46

A Bor-i rezbanyak fejleszteset felugyelo nemet katonai muszaki szervezet a TODT mernokei szamos estben probaltak kozbenjarni a magyar kontingens parancsnokagan a keretlegenyseg szadista fegyelmezo gyakorlatai, mint veresek, tobb orat tarto kikotesek es egyeb a vasarnapi szabadnapokat csaknem teljesen betolto csuklo gyakorlatok es egyeb testi, lelki kinzasok megszunteteseert, mert azok a munka termelekenysegenek mennek rovasara a fizikailag legyengitett munkaszolgalatosok eronletenek csokkenese miatt. A tabor kiuritese utani 3000 fos masodik csoportot 240 fegyveres magyar keretlegeny es tiszt kisereteben a hegyekbol lezudulo 40 partizan megtamadta es puskaloves nelkul felszabaditotta. A 240 fegyeveresbol 120 megszokott, 120 fogsagba esett a vedekezes legkisebb probalkozasa nelkul. Ok a fegyvertelen katonak elleni attrocitasokra voltak kepezve es batorsaguk csak azokkal szemben volt mervado.

csaszi 2009.09.21. 15:03:16

Holokauszt tagado honfitarsaink olvashatnak a Bor kornyeken felallitott mintegy 7 taborrol es annak mindennapjairol a neves magyar szarmazasu amerikai profeszor es kutato Randolph L. Braham magyarul megjelent konyvenek ("A Magyar Holokauszt" cimmel) az I-so kotet 268-ik oldaan kezdodoen. Szamukra a tagadas buntethetosegenek eseten szivesen latnam ha a taborok egyiket ujjaepitenek az eredeti modon, s oket oda gyalog lehajtva, mint az elso csoportot annak idejen hazafe hajtottk, ott 1-1/2 evig szemlelteto modon oktatnak a tortentekre.....

13282 2009.09.21. 15:51:39

4. georgina, köszönöm, meg is érdemli... szerencsére továbbél az unokájában is (a lányomban, aki pont 1944. októberére 40 évre , 1984-ben született...)

13282 2009.09.21. 15:54:00

5. emilke, bocs, nem ill. félreértettelek..., mert csak apámra tudok gondolni úgy látszik, Bor-ral kapcsolatban... ha van sirja az apósodnak, és bizonyára neki van, mert ő hazajött... akkor a sirjára tedd azt a kavicsot, az emlékezés kavicsát - így szokás... én csak a mártirok emléktáblája emléktáblája alá tudom tenni, ahova a neve van bevésve...

13282 2009.09.21. 15:57:40

6. annameza Csapodyval email kapcsolatban vagyok... ismerem a kutatásait. beszéltem most Szerbiában egy bácsival, aki szintén Borban volt, és ő ugyanezt mondta, nem érdemes odamenni, mert nem találnék semmit ott... Levéltárakban kutattam, kutatok... Ismerem az irodalmat - most egy csak szerbül megjelentet akarok lefordittatni magyarra... Esetleg, ha ideirnál egy pár cimet, megköszönném, hátha nem ismerem valamennyit... (!?) (meg a többiek miatt is, esetleg...)

annameza 2009.09.30. 22:34:51

Bori irodalom: A Mozgó Világ idei 6. számában Gadó Béla: Deportált voltam, A Makkabi Könyvkiadónál 2004 -ben megjelent Kényszermunka, Erőltetett menet, Tömeghalál ( túlélők visszaemlékezesei ) , azt hiszem mostanában lett film is, - ezt saj nos nem láttam, s a keresési címet sem tudom. Nagyon régen: Levendel László, A túlélő, Liget l989/2.
süti beállítások módosítása