könyvbemutatóra mentem a PIM-be, élő íróval való találkozásra

de úgy jött ki a lépés, hogy előbb, s mikor rájöttem, hogy a kezdő 6-ig még akár egy órám is van, már tudatosan igyekeztem, hogy megnézzem az aktuális kiállítást, Kazinczy-t nevezte meg lányom a mobilba, de mire odaértem a PIM-hez , kiderült, hogy még a Radnóti kiállítás is nyitva van (január 5-ig...), s nem is értem , hogy maradt ki... (az akadémiait, aminek korlátozottabb volt a nyitvatartása, láttam..., meg persze a szegedit is a TIK-ben, de a PIM kimaradt...)

most pótoltam... (Radnóti fogadott "rokonáét": Kazinczyt, majd máskor...)

a  magasra tett kilincset szinte csak pipiskedve érem el

és valóban, bent is pipiskedni kell,

olyan "magas" itt minden...

de ugyanakkor olyan élet (és halál)közeli...

8 függőlegesen felfüggesztett üveglap,

mindkét oldalán dokumentumok:,

kéziratok, levelek,

szinte minden a költészetről ,

fontosságáról szól

a kiállitás címe is: "... az égre írj, ha minden összetört")

s  fotók, fotók, fotók

az egyik sarokban képernyőn vetítődnek kinagyítva is fotók

és - igen- azt hiszem ezt láttam:

(bár ott mintha még napsütésesebb lett volna a kép,

és mintha még inkább feltartotta volna a fejét rajta a Nap felé...)

amikor egyszerre csak összefacsarodott a szivem:

annyira  életteli volt ennek a fiatalembernek a látványa...

és annyira szívfacsaritó, és ugyanakkor abszurd,

hogy ennek az élni szerető és tudó embertől egyszerűen(?)

elvették, elvehették!

az életét....

Aztán a terem másik sarkában egy színes tévéfilm vetítésére lehettem figyelmes, egy nő ült pár méterrel  a képernyő előtt, fejhallgatóval a fején

verseket mondtak Radnótitól

és a bori tájat mutatták

túlélő emlékezőkkel

egykori bajtársakkal

Radnóti már csak "bújdokolt  a tájban" , már...  "csak"a verseivel volt (van!) jelen...

hiszen felirta az égre....